A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikájának néhány kérdése 1919-1929
nács a szövetkezetek káros versenye ellen irányuló akció erélyes támogatását javasolta az 1925. jan. 29-én tartott közgyűlésen. A közgyűlési határozat az akciót teljes erővel támogatta és a többi kamarát is csatlakozásra hívta fel.26 A kereskedők országos gyűlését 1926. augusztus 22-én tartották Budapesten, melyen „a szövetkezeteknek túlságba vitt helytelen és káros támogatása” ellen tiltakoztak. A debreceni kamara alelnöke beszédében rámutatott arra, hogy a kereskedelemügyi miniszter már 1925-ben ígéretet tett arra, hogy a szövetkezeteket nem fogják többé állami támogatásban részesíteni. Most pedig az állami beruházások több mint 20%-át a szövetkezeteknek juttatták. A nagygyűlés memorandumát szeptember 10-én nyújtották át a kereskedelemügyi miniszternek. A szövetkezeti verseny változatlan nyomása és újabb területeken jelentkezése miatt a kamarai elnökség 1927 január közepére újabb értekezlet összehívását javasolta. A kamarai közgyűlés 1926. december 17-én az előterjesztést helyesléssel elfogadta.27 A kamarák küldöttsége 1927. március 3-án a miniszterelnöknek memorandumot adott át, melyre a kormányfő kijelentette, hogy a szövetkezeteket nem kell a korábbi mértékben támogatni a konszolidálódás folytán. A kamara vezetősége szerint ezt a kérdést állandóan napirenden kell tartani. Az 1927. március 31-i közgyűlés elfogadta ezt az álláspontot.28 Az ígéretek ellenére a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének ismét állami kedvezményeket javasolt az igazságügyminiszter. Ez a kamara tiltakozását váltotta ki, s a kamarák közös akcióját akarta megszervezni az elnökség. Az 1927. július 6-i közgyűlés ezt a tervet elfogadta s az elnökséget megbízta a kamara képviseletével.29 Az 1920-as évek közepén többször felvetődött a gabonaértékesítés problémája, s ezzel kapcsolatban a szövetkezeti gabonaraktárak létesítése. Ha rossz a gabona ára, a mezőgazdák a spekulációt okolták, s követelték annak kiküszöbölését. Ilyenkor mindig felvetődött a szövetkezeti gabonaraktárak kérdése. Mivel 1925-ben a termények ára rossz volt, a kereskedelmi érdekeltségek már aggódva figyeltek a szövetkezeti tervezgetésre, mivel ez a hivatalos körök programjává vált. A földművelési államtitkár szerint a hitel- és fogyasztási szövetkezeti szervezet a legalkalmasabb a gyűjtőraktárak kiépítésére. Megyénként több közraktár felépítését tervezték. A kamara által 1926. április 10-én tartott értekezlet megállapította, hogy nincs kifogása, ha a mezőgazdasági érdekeltség maga építi fel a raktárakat, az állami támogatást azonban kifogásolták. Ugyanis a közraktárak terve a terménykereskedők ellen irányult. Nincs szükség új raktárak építésére, amikor a meglevő 30 raktár sincs kihasználva. Sokkal helyesebb volna, ha a felépítésre előirányzott összeget az utak kiépítésére fordítanák, mert a jó közlekedés a jó gabonaértékesítés előfeltétele. A közraktárak a Hombár és a Futura megerősítését eredményezik az értekezlet szerint. Ezek intézték volna a terményexportot is. Az 1926. április 21-i közgyűlés állást foglalt az állami hozzájárulással terve26 Uo. 38/1925. sz. Vö. Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelempolitikájának főbb kérdései 1900—1914. In: HBmLÉ. IX. (Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1982. 74—76. old. 27 DKI jkv. 104/1926. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 2454/1926. sz. 28 DKI jkv. 18/1927. sz. 29 Uo. 74/1927. sz. 88
