A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikájának néhány kérdése 1919-1929

és zsír ára csökkenni fog a gyár nagyobb vásárlása következtében. Mivel országosan 50 ezer sertés helyett 40 ezret lehet feldolgozni, a Vidoni cég régi kontingense alapján csökkenni fog a termelése, ezért a kamara támogatta a cég kérését a kontingens felemelése iránt.13

A kisiparosság helyzetének javítása érdekében a kamara elnöksége 1920. áprilisában a kerület városi tanácsait megkereste, hogy a kisiparosokat a közszállításokban fokozottan részesítsék. 1921. januárjában a kamara fel- terjesztésben kérte a kereskedelemügyi minisztertől, hogy a hadsereg részére szükséges ruházati felszerelési cikkek szállításához (készítéséhez) a kerület kisiparosainak adjon megbízást. A miniszter közölte, hogy a honvédelmi miniszter a szabókat a ruházat szállításában megfelelően részesítette. A kamara az Iparosok Országos Központi Szövetkezetétől is felvilágosítást kért, hogy a szabók, cipészek milyen feltételek mellett kaphatnak megbízást. Az lOKSz közölte, hogy a kisipar részére nem juttathatnak munkát, mert a katonai bakancsokat gyárban kell elkészíteni; a honvédelmi minisztérium a vidéki szabóknak nem utalt ki konfekciós munkát, mivel a vasúti szállítás még bizonytalan. A HM közvetlenül is válaszolt a kamara érdeklődésére, hogy a ruházati konfekciós munkákat csak a budapesti cégeknek adták ki, mert a legrövidebb idő alatt el kellett azokat készíteni, s a kevés anyag miatt még a budapesti kisiparosokat is alig lehetett állandóan foglalkoztatni. A vidéki szabókat csak nagy mennyiségű ruházat készítésekor lehet foglalkoztatni, melyet a budapesti üzemek nem tudnának feldolgozni. A kis létszámú hadseregnek a ruházatát a fővárosi üzemek is elkészítik, ezért a vidéki kisiparosságot nincs módjában munkával ellátni. Az elnökség az indokolást nem tartotta kielégítőnek, mert a vidéki kisiparosok régen is megfelelő munkát szállítottak. Ezért újabb lépéseket tart szükségesnek. Az 1921. május 9-én tartott közgyűlés a kisiparosok hadseregszállításban részesítése érdekében újabb felterjesztés intézését határozta el. A feljegyzések szerint azonban a felterjesztést nem küldték el, hanem tárgyalni akartak a minisztériumban.14

A kézműiparosok a későbbi években is nehéz helyzetben voltak, s különösen a lábbelikészítő szakmában csökkent a munkalehetőség 1927-ben. A kamara vezetősége kötelességének tartotta a kormány figyelmét felhívni a segítségadásra. Az elnökség azt javasolta, hogy a népjóléti minisztérium adja ki a lábbelikészítést a kézműipar részére, mégpedig nemcsak szövetkezeteknek, hanem az iparosok alkalmi csoportjainak, ha azok szállítóképességét a kamara igazolta. Az 1927. dec. 29-én tartott közgyűlés a javaslatot elfogadta és kérte a kézműiparnak a közszállításokban való részesítését a kereskedelemügyi és a népjóléti minisztertől.15

Az értékesítési kérdések mellett a kamarában a hitelprobléma is felvetődött. A hitelkérdések akár részbeni megoldása is csak a stabilizáció után vált reálissá. A kamara többször foglalkozott a kisipari hitelakcióval, mely a gazdaságilag gyenge kisiparosokat akarta segíteni. Az első akció 1924. októberében indult meg a kamarák és az Országos Iparegyesület kezdeményezésére. Az akciót a Pénzintézeti Központ irányította, mely a vidéki kisipar hitelkeretét úgy állapította meg, hogy a Központ keretébe tartozó hitelintézetek alaptőkéjük 10%-áig adhattak kölcsönt. Debrecenben legfel13 Uo. I. 194/1923. sz.

14 Uo. I. 555/1920. sz., I. 248/1921. sz.

15 DKI jkv. 134/1927. sz.

84