A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikájának néhány kérdése 1919-1929
A DEBRECENI KERESKEDELMI ES IPARKAMARA GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 1919—1929 Ujlaky Zoltán A világháború után a Monarchia felbomlásával a soknemzetiségű Magyarország is széthullott, s az új országterület a háború előttinek 32,7" 0-át, 92 600 km2-t tett ki. Az ország kiszakadt a Monarchia gazdasági egységéből és erőteljesen a külkereskedelemre utalt országgá vált. A magyar gazdaság nem működhetett nagyarányú, a világpiacon folytatott külkereskedelem nélkül. A gazdaságnak elsősorban nyersanyagbehozatal volt szükséges, mivel a területváltozás miatt a nyersanyagbázis nagyrészt elveszett, ugyanakkor a termelőkapacitás jelentős része az országban maradt. A nagyarányú behozatal megfelelő kivitel biztosítását tette szükségessé. A gazdaság működésének alapvető feltételévé vált az exportképesség biztosítása, a devizabevételek fokozása. Az új gazdasági feltételek között, az alacsony termelési szint miatt a háború utáni infláció rohamosan erősödött. 1920 márciusában a bankjegyek lebélyegzésével megteremtették az önálló magyar koronát, de a pénzmennyiség egy részének elvonásával fékezni is próbálták az inflációt. 1921 elején leállították a pénzkibocsátást s a költségvetési kiadásokat egyszeri adókivetéssel próbálták fedezni. A szanálási kísérlet azonban 1921 nyarára összeomlott. A pénzromlást nem lehetett megállítani, mert a termelés növelésére a kormány nem tett intézkedést. 1921 után a kormány inflációs pénzpolitikája révén hatalmas hiteleket nyújtott a nagyiparnak és a nagybirtoknak, melyeket csak névértékben kellett visszafizetni. Az inflációs kölcsönök a pénzromlás miatt valójában állami ajándékok voltak. Ezt a finanszírozási módszert azonban nem lehetett a végtelenségig alkalmazni, az infláció már a termelőmunkát is fenyegette. 1924-re a termelés lényegesen emelkedett, így lehetővé vált a pénzügyi stabilizáció. Ezt a népszövetségi kölcsön révén valósították meg 1924 nyarán. A gazdasági önállóságot protekcionista gazdaságpolitikával igyekezett a kormány biztosítani: a behozatali és kiviteli tilalmak rendszerét kiépítették, majd 1921. július 15-től a tilalmi rendelkezéseket jelentősen kibővítették. Á tilalmi rendszer idején kidolgozták az önálló vámtarifát. Az új vámtarifa 1925 januárjától lépett életbe. Ez inkább az iparfejlesztésnek kedvezett. Az agrárkörök azt remélték, hogy a környező országokkal a kölcsönös engedmények révén biztosítva lesznek korábbi exportterületeik. Ezek a remények azonban csak részben valósultak meg. 1926—1929 között 79
