A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Tímár Lajos: A debreceni értelmiség a két világháború között
A táblázatból a szabadfoglalkozású értelmiség néhány alapvető jellemzője teljesen egyértelmű. Szembetűnő az ügyvédek és orvosok jelentős szerepe, valamint a mérnökök csekély aránya. Ügy tűnik, hogy a szabadfoglalkozású rétegnek nem volt nagyobb a gazdasági súlya, a köztisztviselőknél. A korszakban a szabadfoglalkozású értelmiség — különösen az ügyvédek — növelték gazdasági erejüket erősítették pozíciójukat, nem szabad lebecsülni azonban azt a történelmi örökséget, amellyel a cívis származású köztisztviselői réteg rendelkezett. A hatalomgyakorlás és pozíciószerzés több generációs tapasztalatait, a családi kötelékkel megerősített érdekcsoportok biztos hátterét az előző generációk által felhalmozott vagyon, földbirtok és házingatlan támasztotta alá. Az kétségtelen, hogy a tisztviselői réteg fő utánpótlását a valamelyest megcsappant vagyonú birtokos, vagy kereskedő cívis családok jelentették. A vezető tisztviselők az adatok szerint szintén számíthattak egyéb jövedelemforrásokra, pl. részvénytársaságok igazgatósági tagsága, ügyvédi iroda stb. amelyek révén jelentősen bővíthették jövedelmüket. A köztisztviselők és szabadfoglalkozású értelmiség arányának vizsgálatánál figyelembe kell venni azt is, hogy a tisztviselők közül sokan hivataluknál fogva automatikusan bekerülhettek a törvényhatósági bizottságba. A törvények mintegy 30—40 helyet biztosítottak hivatalból az állami tisztviselőknek és a végrehajtó hatalom helyi képviselőnek. Ezek közül a vagyonosabbak presztízsokok miatt nem az automatikus utat választották, hanem mint legtöbb adófizető kerültek be a hatalmi pozíciót jelentő törvényhatósági bizottságba. A fenti módon újabb tisztviselők, városi hivatalnokok kerülhettek be a törvényhatóságba. Ez a taktika a törvényhatósági bizottságon belül jelentősen növelte a köztisztviselői réteg részarányát. A hatalmi pozíciókat pedig különböző közvetítésekkel ugyan, de át lehetett váltani gazdasági pozíciókra is. A város törvényhatósági bizottságán belül az értelmiség aránya 1873— 1929 között csaknem megkétszereződött.37 Ez a szám még nagyobb is lehetett, mivel több esetben a felsőiskolai végzettség nem volt egyértelműen megállapítható. Így pl. a katonatisztek, a részvénytársasági és bankigazgatók, valamint kereskedők között szintén lehettek olyanok, akik valamilyen felsőiskolai végzettséggel rendelkeztek. Hozzávetőleges számítások szerint a törvényhatósági bizottságban 1929-ben 40 főnél lényegesen többre tehető a felsőfokú végzettségűek száma. A képzettségnek és az ehhez kapcsolódó műveltségbeli, pszichikai tényezőknek alapvető szerepe volt az „összetartozás”, az érdekcsoportok kikristályosodása szempontjából. A Református Kollégium volt diákjainak szövetsége, pl. a városi elit cívis származású magjának egyik fontos fóruma volt. Nem véletlen, hogy e testület elnökei sorra a város polgármesterei közül kerültek ki. Ugyanakkor a vármegye, a főispán is igyekezett különböző testületekben pozíciókat szerezni. A vármegye tisztviselői, s főképpen a főispán, mint a felsőbb államhatalmi szervek által kinevezettek többnyire nem a cívis családokból kerültek ki. A város politikai elitjének belső csatározásai éppen ezért többnyire a polgármester és a főispán összeütközésében jelentkeztek. Pp. a 30-as évek 37 Baranyi B.: i. m. 105. old. 76
