A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Tímár Lajos: A debreceni értelmiség a két világháború között
építőipar (13).5 Az iparban dolgozó értelmiség túlnyomó része a munka- folyamatok felügyeletét és ellenőrzését végezte. Ugyanakkor a termelés technikai eszközeinek átalakítását és fejlesztését végző réteg szinte teljesen hiányzott. Ezt a legvilágosabban az iparban dolgozó mérnökök alacsony száma jelzi. 1928-ban az értelmiségen belül 7,2% a műegyetemet végzettek aránya. Viszont a mérnökök többsége a közigazgatásban dolgozott, nem az iparban. Az ipari munkaerő-állomány kedvezőtlen szakma- struktúráját jelzi, hogy az ipari keresők 92,5%-a nem rendelkezett 4 középiskolai végzettséggel sem. Az ipari szakiskolát végzettek aránya pedig csak 1,7% volt’. Az új termékek és termelési eljárások kifejlesztése egyedül a Rex Gyógyszergyárban folyt olyan szinten, amely már a tudományos kutatás segítségét is igénybe vette. Az érték realizálását és nyilvántartását végző réteg viszonylag jelentős csoportja volt a város értelmiségének. 1920-ban a kereskedelem és hitel területén dolgozott az értelmiségiek 16,5%-a.6 E két ágazatban a keresők 23,3%-a értelmiségi volt és az összes keresőknek 7%-a dolgozott itt. Ezzel szemben Budapesten az értelmiség 29%-a dolgozott a kereskedelem és hitel területén és e területen a keresők majdnem 40%-a értelmiségi volt. E két ágazat Budapesten egyébként az összes keresők 17%-át foglalkoztatta.7 Az ipar területén tevékenykedő értelmiséggel kapcsolatban már utaltunk arra, hogy a mérnöki végzettségűek aránya milyen alacsony volt. Az érték realizálását és nyilvántartását végzőkkel kapcsolatban pedig feltűnő az, hogy milyen kevés közöttük az e területekhez kapcsolódó végzettséggel rendelkezők aránya. Az 1928-as szellemi munkásokra vonatkozó felvétel szerint (amely nemcsak a főiskolát végzetteket, és érettségizetteket, hanem a középiskola, 4, 6 osztályát elvégzetteket is figyelembe vette) a közgazdasági egyetemet végzettek aránya 0,7%, a kereskedelmi szakiskolát végzettek aránya csak 5,6% volt.8 9 Tehát a kereskedelem és hitel területén dolgozó értelmiségnek mintegy fele nem a kereskedelemhez és hitelélethez közvetlenül kapcsolódó végzettséggel rendelkezett. 1920-ban a 843 értelmiségiből 401 a debreceni hitelintézetekben dolgozott. A többiek 47 kereskedelmi és vendéglátóipari egységben dolgoztak. A legnagyobb számban a rövidáru kereskedelem (44), a fűszerkereskedelem (68) a terménykereskedelem (28) és a vegyeskereskedések (48) foglalkoztattak értelmiségieket.® Az ipar, a kereskedelem és hitelélet szakember-ellátottságának problémái nemcsak debreceni jelenségként értékelhető, hanem a magyar gazdaság térbeli relációban — Budapest, mint centrum és a vidék mint fél- perifária különböző ofkozatai szerint szerveződő gazdasági egység — egyik alapvető problémáját jelzi. Mindez a gazdasági növekedés lehetőségeit is korlátozta és térbelileg differenciálttá tette. „Ahogyan az anyagi gazdaság csak akkor tud tőkeként funkcionálni, ha megfelelő apparátushoz kapcsolódik, úgy a kulturális kompetencia különböző formái is csak akkor alakulhatnak át kulturális tőkévé, ha beékelődnek a gazdasági termelés 5 Uo. 111. old. 6 Az 1920. évi népszámlálás adataiból számítva. MSK új sorozat. 71. 72. 76. köt. 7 Uo. 8 HBmL. XIV. 4/b. 2. d. 9 Az 1920. évi népszámlálás adataiból számítva. 67
