A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődés Hajdúnánáson a felszabadulás előtt
A hajdúnánási Iparos és Kereskedő Ifjak önképzőkörének a két világháború között irredenta, nacionalista programjai voltak. A kulturdélutá- nok kezdetén és végén a „Hiszekegy”-et mondták, közben dalok (általában irredenta dalok), versek, nóták, hegedű és harmonikaszámok, majd ezek bírálatai hangzottak el. A bírálatokat jegyzőkönyvekben is megörökítették. Olyan szigorúan vették, hogy aki az elnök felszólítására nem bírált, úgy 10 fillér büntetéstpénzt kellett fizetniük.12 Az önképzőkörnek 1934-ben 81 tagja volt. Kéthetenként tartottak gyűlést, 1935-től pedig a programokat népszerűsítő tudományos előadások beiktatásával bővítették. Az iparosság művelődése természetesen már korábban, a céhek fennállása idején elkezdődött. Főleg a szakoktatás, a szakmai ismeretek, illetve a mesterség kérdéseivel foglalkoztak, de erkölcsi és a kézműves élettel kapcsolatos ismereteket is nyútottak. A céhek helyébe ipartársulatok alakultak, a csizmadiáké 1872-ben, az asztalosok, lakatosok és kovácsok társulata 1873-ban, az ácsok, molnárok és kőművesek társulata 1877-ben, a szűcsöké 1880-ban. Ezeket aztán 1904-ben létrejövő Ipartestület fogta össze, amely 1949-ig állt fenn. Rendszeresen szerveztek társas összejöveteleket, gyakran összekapcsolva táncünnepéllyel és vacsorával. Előfordult, hogy a bevételből fejlesztették a könyvtárat. A nagyteremben színműveket adtak elő, időnként olyan sikerrel, hogy a környező ipartestületekhez is meghívták őket. A népszínműveket általában tanítók rendezték. „A színjátszók mellett az ipartestület legnagyobb hatású és legértékesebb munkát folytató művelődési alkalma, belső intézménye az énekkar volt, a dalárda”.13 A hajdúnánási ének és zenekultúra az 1859-ben alakított „összhangzatos énekkarral”, az 1883-as Hajdúnánási Dalárdával, az 1900-as Iparos Dalárdával, az 1903-as Tűzoltó Dalárdával, az 1907-es Ifjúsági Egyesület Dalárdájával vált jelentőssé, majd országos hírűvé Makláry Lajos (1919-től) és Czövek Lajos munkásságával. Makláry nemcsak az iskolai énekkarok tevékenységét, de a felnőttek zenei nevelését is magas színvonalra emelte. A Hajdúnánási Dalárda 1860-ban alakult meg 1897-ben 34 működő és 27 pártoló tagja volt. 1899-ben a „Tiszavidéki dalosszövetségbe”, 1902-ben az Országos Magyar Daláregyesület rendes tagjai sorába választották. Különösen Makláry Lajos vezetésével értek el jelentős sikereket14 pl. első díjat nyertek 1925-ben a vegyeskarral Sopronban, 1927-ben Szegeden, 1929-ben és 1932-ben Debrecenben, 1933-ban Budapesten, 1935-ben Nyíregyházán, 1936-ban Szombathelyen, 1938-ban Székesfehérvárott, 1940-ben Győrött. Kiemelkedő sikerük Kodály Zoltán „Jézus és a Kufárok” című művének bemutatása volt. Az egyesületek sorát 1865-ben a Kaszinó Egylet nyitotta meg. Elsősorban a városi elit tagjait tömörítette, 1900-ban 100 tagja volt. Az olvasókörökről már bővebben szóltunk. A városról készült kimutatásokban 1920-ból 21 egyesület, 1930-ból 29 egyesület, 1942-ből 32, 1944-ből pedig 28 egyesület található.15 Rangsorolás nélkül néhány adatot közlünk ezekről a két világháború közötti időszakból:16 12 Uo. 1933. dec. 3-i jkv. 13 Dankó 1.: Munkásművelődés ... i. m. 72. old. 14 Bajkó M.: i. m. 358. old. 15 HBmL. Hb. XVII. 4. 1. — 1945. szept. 24. 5. pont. 16 HBmL. Hb. V. B. 374/c. — 3096/1920. 57
