A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Műhely - Mervó Zoltánné: Az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal és a Munkaerőtartalékok Hivatala 51. sz. debreceni kirendeltségének iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (1947-1951)
körülmények között is, de próbáld meg újra kezdeni a munkát, újra kezdeni az életet.”2 Az első hónapokban a termelés beindításának sok, leküzdhetetlennek látszó akadálya volt: a lebombázott üezmekben kevés volt a munkahely, hiányzott a gépi berendezés, a nyersanyag, akadozott a fűtőanyag-ellátás, gyakori volt az áramkorlátozás s kevés a munkaerő. Nem így a textiliparban és a nyomdászoknál, ahol nem volt munkalehetőség. Állásra várt sok kereskedelmi alkalmazott és magántisztviselő is.3 Hasonló gondokkal küzdött 1945-ben az egész ország, hiszen a háború következtében fellépő infláció időszakában érezhető munkaerőhiány veszélyeztette az ország újjáépítését és a jóvátételi kötelezettségek teljesítését. A Debreceni Nemzeti Bizottság 1945. március 26-i ülésén már megállapították, hogy nagyméretű a mezőgazdasági munkáshiány, ugyanakkor a városban sok a „munkanélküli lézengő”. Ezért a nemzeti bizottság a rendőrség segítségét kérte azzal, hogy „a munkanélküliek elleni razziát minél előbb foganatosítsa és a munka nélkül talált embereket állítsa a mező- gazdasági munkákba segítségül.”4 5 6 Az újjáépítési munka megindítása, a szükséges munkaerő biztosítása s az ország anyagi helyzete szükségintézkedéseket követelt a kormánytól. Ennek eredményeként került sor az Újjáépítési Minisztérium megszervezésére 1945. május 3-án.® Az új minisztérium feladata volt a munkaerőgazdálkodás irányítása, a munkaerőpiac felmérése s a szükséges szakmunkás-utánpótlás biztosításához a munkaerő-átképzés megszervezése. E feladatokat az Újjáépítési Minisztérium egyik ügyosztálya: az Országos Közmunkahivatal kapta. Az operatív teendőket a Közmunka Hivatal által irányított vidéki hálózat látta el, de a szervezetek kiépítése vontatottan haladt. A felszabadulás után a 6490/1945. M. E. sz. rendelettel életbe léptetett kötelező szakszervezeti munkaközvetítéssel a szakszervezetek is óriási feladatot kaptak. Vállalniuk kellett a háború okozta súlyos munkanélküliség megoldását, mivel a kormányzat részéről biztosított keretek a működési kiadásokat nem fedezték.“ A politikai légkör s a meginduló infláció következtében eluralkodott a létbizonytalanság, a munkások nagy része nem vállalt munkát a gyárakban, inkább olyan szabad foglalkozást űzött, ami előnyösebb megélhetési feltételeket biztosított számára. E körülmények között munkaerőhiány lépett fel, a kormánynak tehát ahhoz, hogy az újjáépítéshez szükséges munkaerőt biztosíthassa, kényszerintézkedéseket kellett tennie.7 A debreceni Munkaügyi Hivatal naponként átlag 2—3000 idézést küldött ki, de ténylegesen legfeljebb 2—300 ember jelentkezett közmunkára. Hogy ezen 2 Uo. 3 Tiszántúli Népszava 1945. március 21. Igazoló Bizottságokat állítanak fel a szak- szervezetek. Kiadva: Válogatott dokumentumok Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának felszabadulás utáni történetéből I. (Szerk.: Fehér András—Tokody Gyula) Db. 1980. 247—248. old. (Továbbiakban: Vál. Dók.) 4 HBmL. XVII. 2/1. — 121/1945. sz. 5 2660/1945. M. E. sz. rendelet. Magyar Közlöny 42. sz. 6 SZKL. SZOT Munkaközvetítő osztály jelentése, 1948. 7 Baksay Zoltán: A munkaerőhelyzet alakulása és a munkanélküliség felszámolása Magyarországon (1945—1949) Bp. 1983. 42—43. old. 140
