A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágyi Állami Gazdaság kialakulása és előzményei
Megnevezés 1892. év 1938. év 1969. év Szántó 281 kh 205 kh 20 965 kh Rét — — 1385 kh Legelő 36138 kh 38 477 kh 37 679 kh Kert 12 kh — 5 kh Gyümölcsös — — 20 kh Erdő 133 kh — kh 1622 kh Nádas 16 kh — 1389 kh Halastó — 3 690 kh 7 016 kh F öldadómentes 3 739 kh 42 888 kh 75 431 kh A gazdaságnak a Tiszafüred-Kócsi Állami Gazdasággal való kiegészítése mintegy 15 239 kh-val növelte a történelmileg Hortobágyként ismert és a Hortobágy gyengébb minőségű talajaival egyenlő minőségű területet. Kiderül a rendelkezésre álló iratokból a feladatok egész sora. A tervek irányzatokat próbálnak előrevetíteni. A második ötéves terv például pontosan a feszes állattenyésztési feladatok teljesítése érdekében az állatok létszámának növelését, és hozamának emelését irányozta elő. Az is kiderül, hogy emelni kellett a növénytermesztés átlagterméseit, a szénafélék tömegét, hogy megfelelő bázis biztosítsa az állattenyésztési hozamok fejlesztésének zavartalanságát. A sok minden változás mellett egy érdekes dologra kell felhívni a figyelmet. A Hajdú-Bihar megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága elkészítette és kiadta többek között 28/6132/191. XII. 6. 3. sz. utasítását, a rét- és legelőgazdálkodás megjavítására, amelynek egyik fő pontja az, hogy minden gazdaság köteles teljes rét-legelőterületét táblásítani és éppen úgy táblatörzskönyvbe venni, mint szántóföldjeit. Minden táblának külön nevet és számot kell adni, területét megközelítő pontossággal házilag felmérni, s ha az adatok eltérnek, akkor 1962-ben, vagy 1963-ra meg kell kérni a művelési ág-változást. Meg kell akadályozni utak törését, rendbe kell hozni a vízlevezető csatornákat, s a belvizek levezetését biztosítani kell. El kell különíteni a legelő és rét területeket, terveket kell késztíeni a szakaszos legeltetésre. Folytathatnánk a tennivalók felsorolását, de a lényeg az, hogy a mutatók alapján a Hortobágy rét- és legelőterületét három alapvető csoportra vonták össze. Csak például az új csoportosítás azzal jár, hogy hivatalosan az egyes területek tömbjei számokat kapnak, s eltűnnek olyan régi helynevek mint Németsziget, Mihályhalom, Sárosér, Faluvég- halma, Árkusmajor, Feketerét, Keserűerdő, Nyárjas, Kecskés, Gyökérkút, Papegyháza, Kondásfenék, Karinkó, Szálkalapos és még sok más hagyományos, igen szép elnevezés, amely csupán a régi emberek ismeretében marad meg egy darabig, s legfeljebb régi térképek őrzik meg. Az tény, hogy jelenleg a Hortobágyi Állami Gazdaság a Nagy-Horto- bágy területén belül átfogóbb terveket készíthet, nem akadályozza elképzeléseit a természetes határ. Állatállományát ténylegesen ott és úgy legeltetheti, ahogy akarja. Ha elsül a határ nagy része, tovább hajthatja állatait jobb legelőkre, ebben nem korlátozza a kisebb gazdaságok határa, amely az összevonás előtt megvolt. Ugyanez vonatkozik az öntözésre és a széna betakarítására is. A legjobb legelőit szükség szerint öntözheti, a lekaszált széna mennyiségét pedig a 132
