A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Béres András: A Hortobágyi Állami Gazdaság kialakulása és előzményei

küldöttség a telepítést, 200 család 15 holdas föld juttatását hangsúlyozta.” A bizottság debreceni része szánkón bejárta a területet, s megállapította, hogy a Zárni részen mintegy 12—15 km hosszúságban, 2—3 km széles sávban igényelt terület keresztül szelné a Hortobágy egységes és tagozódott formáját, lehetetlenné téve ez által annak további egyöntetű kezelését, szétszaggatva, megakadályozva a legeltetés biztonságát és kármentes folytatását.

A nagyiváni Földigénylő Bizottság azzal érvelt, hogy Debrecen városa a 3400 kh területi csökkentéssel nem szenvedhet semmiféle tervi hiányt, mivel emberemlékezet óta az elterjedt rideg, legkülterjesebb legeltetési viszonyok mellett nem tudta hortobágyi legelőterületét jószággal beállítani. Annak 1/5-öd részét idegen jószággal legeltette, 1/10-ed részét kaszáló formájában hasznosította. A debreceni Hortobágyon csaknem minden napszámos munkát nagyivániak végeztek, a nincstelenek nagy része de a kisebb birtokosok is Hortobágyon lelték megélhetésüket. A nagyivániak munkájára idegenforgalmi szempontból is szükség volt, mivel vadászat idején a nagyiváni lesásók, és fuvarosok hordták a tájékozatlan vadászokat őszi, tavaszi ködös, esős, szeles éjszakákon a leshez és vissza kívánkozó idegen urakat.

Miért ne lehetne a nagyiváni földigénylőket odatelepíteni, mikor ez a terület a török megszállás előtt is település volt, az 1912—1913-as évben maga Debrecen városa is elhatározta 12 000 kh hortobágyi terület szántóvá alakítását. Miért ne lehetne megvalósítani most a telepítést, amikor ezt a szakértők, a Földteni Intézet és a Földbirtokrendező Tanács és a tanácsi szakemberek e célra egyöntetően alkalmasnak találták, s a telepítést a legilletékesebb fórum is jóváhagyta. A nagyivániaknak ez a politikailag is alátámasztott érvelése igen sok vitára adott alkalmat.9 10

Debrecen város Gazdasági Ügyosztálya bemutatta a küldöttségek kérésére a Hortobágyot huszonegy járás szerinti, az 1938-as jószáglétszám alapján készített, a jószágállomány megoszlását is feltüntető térképet, melyből kitűnt, hogy a nagyivániak által kérelmezett terület kétségtelenül a Hortobágy java részéhez tartozik.

Kétségtelen, hogy a Halasközi gulya-ménes járás, a Szásztelki ciframénes járás és a Faluvéghalmi járás legnagyobb részben a kérdéses területre esik, ami magában véve is annak jó minőségére enged következtetni. „Ezen a területen inkább hátasabb legelőrészek tömege csak kevés lapá- lyos, zsombékos területtel keveredik”.11

9 Uo. 181 621/1947. VII. 1. sz. B. M. rendelet alapján. Nagyiváni lakosok Hortobágy- ra áttelepülésének iratai. 1947., Vö: Salamon Ferenc: A Hortobágy mezőgazdasági hasznosítása. In: Hortobágy pusztától a Nemzeti Parkig. (Szerk.: Kovács Gergely- né és Salamon Ferenc) Bp. 1976. 162. old.

10 HBmL. XXI. 505/b. 1. Az F. M. szakértő bizottsághoz 1947. február 21-én küldött levél.

11 Uo. XXI. 505 b. 1. 5. old. 1947. febr. 24.

123