A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Varga J. János: A Tiszántúl felszabadítása a török uralom alól
kozása lévén Kőrös városának a toronyban lévő ütő órának nem léte, azért ebben az esztendőben Sánta Ferenc tanácsbéli személyt Bécsben küldötték, és onnan hozattak die 14. Mai, mely tölt forint 120; az óramutató táblának festéséért fizettek 19 tallért.”20 A fal nélküli városokat Biharban sem kímélték meg a portyázó, átvonuló és beszállásoló csapatok. Debrecent különösen nem, amely három országrész: Felső-Magyarország, Erdély és a hódoltság határán feküdt. Ez a város a másfél évszázados török uralom időszakában elismerésre méltó leleményességről, életképességről és diplomáciai készségről, ugyanakkor a megpróbáltatásokat eltűrő képességéről tett tanúbizonyságot. A magyar bujdosóknak 1672 óta, majd Thököly fejedelemségének elismerése után a török beleegyezésével a „kuruc király” híveinek is téli szálláshelyül és ellátó bázisul szolgált. 1683-ban a Bécs ostromára készülő Kara Musztafa táborába szállított élelmiszert.21 Mindez még az elviselhetőség határain belül volt. A baj akkor kezdődött, amikor 1685 őszén összeomlott Thököly felső-magyarországi fejedelemsége és Antonio Caraffa generális beszállásolta 60 000 főnyi seregét Felső-Bihartól Máramarosig. Ez az olasz származású császári tábornok Bastahoz fogható rosszindulatot és kegyetlenséget tanúsított a magyarok iránt. Egy alkalommal azt mondta önmagáról, hogy ha csak egy szál erecske is lenne benne, amely a magyaroknak kedvezne, azonnal kimetszené és tűzbe vetné. A magyargyűlöletet talán nagybátyjától, Montecuccoli tábornoktól tanulta, akinek egyébként mást is köszönhetett: a Dél-Olaszországból a császári udvarba került ifjú Caraffát ő juttatta jelentős állásokba. Hamarosan tábornok, 1685-ben a felső-magyarországi hadak fővezére lett, két év múlva titkos tanácsos.22 Caraffa neveltetése és pályafutása önmagában persze nem magyarázza meg ellenséges magatartását. A debreceniek kifosztásához, az eperjesi vértörvényszék kiagyalásához és az ítéletek végrehajtásához a kezére játszó körülményeknek is meg kellett lenniök. Ezeket a hadiállapot biztosította. Ahova a császáriak győztesként bevonultak, ott nem állították vissza a megyék régi szervezetét, hanem ideiglenesen maguk a katonatisztek vették kezükbe a polgári igazgatást. Keményen behajtották a katonaság ellátására kivetett porciót, megszerezték a földesúri haszonvételeket, a malmok, kocsmák, mészárszékek javadalmait is.23 A Caraffa csapatai által 1685—1686 telén megszállt vidék meghódított területnek számított, a beszállásolás a hadijog teljes érvényesítését jelentette, ami azzal járt, hogy a tábornok pénzbeni és természetbeni szolgáltatást követelt a megyéktől és a városoktól. A megyékre kevesebb készpénz terhet rótt, azoktól élelmet és takarmányt követelt inkább, de Szatmári és Debrecent hallatlanul nagy summával, havi 80 000, fél esztendőre 480 000 forinttal terhelte meg, hogy csapatainak zsoldját kifizethesse. Az összeg hallatán először még Bécsben is elszörnyedtek, mondván, hogy a császár egyes tartományai legnagyobb erőfeszítésük ellenére sem képesek ilyen adófizetésre. De amikor Caraffa azt jelentette, hogy Debrecennnek 3000 háza van, s egy-egy házra havonta 20 Balla Gergely nagykőrösi krónikája ... i. m. 87. old. 21 Debrecen története ... i. m. 92. old. 22 Acsády I.: i. m. 460. old. 23 Szeremlei S.: i. m. 175. old. 11
