A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Bényei Miklós: A felszabadult Debrecen sajtója (1944. október-1945. április) II. közlemény

tatott külső munkatárs Dózsa György, az FKP debreceni szervezetének vezetőségi tagja volt, az elvi jellegű cikkek többsége tőle származott.

A Debreczen jellege, tematikája nem sokban különbözött a másik két hírlapétól. Azokhoz viszonyítva többet írt a helyi eseményekről, a város életéről (pl. a polgári, kispolgári gazdasági egyesületekről, az ipartestületről, az egyházakról), kevesebbet Budapestről, a megyéről és a kormányról. Csak ez az újság közölte az igazolt tisztviselők névsorát, s viszonylag sok szaktanácsot adott a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz. Nemcsak az FKP tevékenységéről számolt be, hanem Pártélet c. rovatában a Radikális Demokrata Pártról és a Keresztény Demokrata Néppártról is hozott híreket.

Korábbi évtizedeiben a Debreczen elsősorban a debreceni cívis polgárság, a módosabb parasztok, iparosok, kereskedők és a közigazgatási tisztviselők érdekeit képviselte; 1945-ben is főként ezek olvasták, vásárolták. Ekkor azonban — miután az FKP orgánumává vált — bázisa kiszélesedett: a többi koalíciós pártból kiszorult polgári és kispolgári rétegek, a katolikus klérus, sőt a közepes nagyságú földbirtokok tulajdonosai is felsorakoztak mögé. A párt rendkívül heterogén osztályösszetétele az újság politikai magatartásában is tükröződött: sokféle, nemegyszer egymással is ütköző, olykor a szélsőségekig hatoló nézet, vélemény fogalmazódott meg a hasábjain. Éreztette hatását az induláskor kötött kompromisszum is; Szigethy Gyula nem nagyon titkolta, hogy alapvető kérdésekben nem ért egyet a kisgazdapárt országos vezetőivel.

Ellentmondásos, felemás volt a lap viszonya a demokratikus átalakulás folyamatához, feladataihoz is. Cikkeinek egy része az FKP fő irányvonalának megfelelően a koalíciós együttműködés szükségessége mellett foglalt állást, támogatta a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programját és szorgalmazta annak megvalósítását; néhányan — pl. Kiss István, Juhász Géza, Rényi Andor — gyors ütemű demokratizálódást sürgettek, magukévá téve a népi demokrácia gondolatát is. Ugyanakkor mások — főleg a párt helyi vezetői, beleértve az újság főszerkesztőjét is — fékezni akarták a demokratikus fejlődés forradalmi lendületét. Mentegették a reakciós erőket, teljes társadalmi megbékélést hirdettek, elutasították a munkáspártok és a parasztpárt előremutató javaslatait, voltaképpen a polgári demokratikus rendszert idealizálták. Legnyíltabban Dózsa György fogalmazta meg a polgári-kispolgári körök nézeteit; ő mondta ki: tegyenek félre „minden osztályérdeket, forradalmi eszméket, mert erre ma szükség nincs .. ,”92 Szemléletesen példázta a Debreczen ellentmondásos magatartását a földreform körüli politikai harcokban való részvétele. Számos írásában őszintén pártolta a földosztást, máskor, talán gyakrabban viszont az elodázására törekedett. A lapvezér és a párt országos vezetői között feszülő ellentéttel magyarázható az a jellemző tény, hogy Tildy Zoltán pártelnöknek a földreformmal kapcsolatos cikkét a Néplap előző napi számából vették át. Ugyancsak jellemző, hogy a lap egyik makacs szakértője még a földreform-rendelet kibocsátása után is a középbirtokok meghagyását és

92 Dózsa György: Felelősség. = Debreczen, 1945.febr. 28. 1—2. old.

114