A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: Debrecen kisiparossága 1944-1945-ben
Érdekes gazdasági kezdeményezés volt a szűcsmesterek társulása. 11 szűcsmester egy kollektív társaságot hozott létre, hogy az akkor gazdátlan Barkó-féle szűcsüzemet megindítsák, és a nagy áruhiányt enyhítsék. Az iparhatóság engedélyét kérték az üzembe helyezéshez 1945. január 23-i kérelmükben. Az iparhatóság nem adta meg az engedélyt, mivel a Barkó-féle üzem nem elhagyott, ugyanis ifj. Süvöltős Sándor tímár az üzem társtulajdonosa. Nevezett kérésére az iparhatóság neki engedte meg az üzem megindítását. A szűcsmesterek a Szakszervezetek Termelő Bizottságánál tiltakoztak 1945. február 22-én az elutasítás miatt. Szerintük megalakult a tőkések érdekcsoportja, mivel két szűcs is csatlakozott ifj. Süvöltős tímárhoz. Hangsúlyozták, hogy a szűcs kisiparosok várják, hogy végre ne a nagytőke uralkodjon, hanem a munka. Kérték, hogy a kis szűcsmesterek kollektív társasága kapja meg az üzemet. A Termelő Bizottság a kérelem teljesítését javasolta. A fellebbezést az iparhatóság elkésettnek minősítette és visszautasította. A szűcsiparosok nevében Végh Gyula szakosztályi elnök az iparügyi miniszterhez panaszt adott be. A minisztérium döntése azonban az év végéig még nem érkezett meg a városi hatósághoz.52 A debreceni tímáripar helyzetét mutatta az iparhatóságon 1945. január 9-én készült jegyzőkönyv. Az értekezleten jelenlevő tímárok megállapították, hogy az üzemek nagyrésze romokban hevert. Említették azt a tervet, hogy a közellátás számára a lábbeli gyártáshoz szükséges bőrt a debreceni tímárokkal készíttetik. Az erők egyesítésével berendezkedhetnek a kemény bőrök előállítására is, de kifejtették, hogy nincs nyersanyaguk. A szíjgyártók részére szükséges bőröket is ők készítenék. Megállapították, hogy a rombolás, valamint a munkáshiány miatt a tímárműhelyek kapacitásuknak csak 50%-át tudták kihasználni, azonban ezt a teljesítőképességet folyamatosan emelni tudják. A jegyzőkönyv mellett 46 debreceni tímár nevét felsorolták. A tímár szakcsoport jelentéséből adatunk van arra, hogy a tímároknak a Teleki u. 86. sz. alatt közös műhelyük volt, amelyben bőrhasító gép és villanymotorok segítették a termelést. A különleges gépeket ugyanis a Tímár Társulat útján közös használatra szerezték be.53 54 A bőriparban 1945-ben nem volt munkanélküliség. A szakszervezeti titkár nyilatkozata szerint áprilisban ak üzemek működtek. A bőripari munkásság keresete kevéssé javult. A tímárok keresete kevesebb a cipészekénél. A cipésziparban a heti bérek 350—500 P. körüliek. A tanoncviszonyok igen rosszak voltak, fizetést alig kaptak a tanoncok.M Az élelmiszeripari szakmák közül a cukrász, mézeskalácsos és cukorkakészítő szakosztály iratai maradtak meg jelentősebb mennyiségben, s ezért ezt tekinthetjük át részletesebben. Mivel a cukrászipar nyersanyagainak az ára folyton emelkedett, ezért a szakosztályi ülésen már 1945. február 1-én tárgyaltak az árproblémákról. A szakosztály továbbra is az addigi árak mellett döntött. Az emelkedő nyersanyagárak miatt 1945. április 23-án a szakosztály 2,50—6 P-ig terjedő süteményárakat állapított meg, a termékek különböző minőségének hangsúlyozásával. Megjegyzendő, hogy a városi közellátást irányító bizottság 1945. március 4-i hatállyal a város területén minden kalácsféle és fánk sütését és árusítását megtiltotta. Csak a betegek kaphattak fehérlisztre utalványt.55 1945 májusában a fagylaltkészítés is aktuálissá vált. A szakosztály május 14-én tárgyalt az ármegállapításról. Az egyik cukrász kalkulációját elfogadták és 52 HBmL. XXI. 505/a. 13 044/1945. sz. 53 HBmL. IX. 201/b. XII. 22/1945. sz. 54 TN. 1945. április 20. 55 HBmL. IX. 205/a. 27. 1945. február 1., április 23., TN. 1945. március 3. 95
