A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Újlaky Zoltán: Debrecen kisiparossága 1944-1945-ben
megfelelően, akkor az ipartestület központilag veszi kezébe a nevelés kérdését. Súlyos problémát jelentett a kisiparosság ellátása. Ezt csak úgy biztosíthatták, ha maguk a kisiparosok beszerző csoportokat szerveztek. Ezután Balogh Elemér szólt hozzá az iparosság problémáihoz. A Magyar Kommunista Párt a magántulajdont tiszteletben tartja, nem akarja a kisipart megsemmisíteni. Az újjáépítésbe a kisiparosság is kapcsolódjon be. Rámutatott arra, hogy a reakció meg akarja bontani az iparosok egységét, hogy éket verjen a dolgozók közé. Dr. Harsányi Imre kamarai titkár hangsúlyozta, hogy az iparosság a fejlődés eddig nem ismert és nem remélt lehetőségei között láthat feladatai megoldásához. Ezért köszönetét kell mondani a Magyar Kommunista Pártnak, amely segít a kisiparosságnak, hogy úrrá legyen nehézségein és meginduljon a fejlődés útján. A felszólalások után a nagygyűlés határozatában foglalkozott az OTI hozzájárulási díjak ügyével. Az iparosság a legszorosabb együttműködést kívánta a szakszervezetekkel a kollektív szerződések paritásos alapon való megkötésénél. A szakszervezetekkel közösen kell tárgyalni nemcsak a munkabérekről, hanem a munkarend, a munkateljesítmény, az adózás és egyéb kérdésekről is.1'* Az egymást követő iparosgyüléseken a kisiparosokat már régóta foglalkoztató kérdések többször felvetődtek. Elsősorban a szociális ellátás, a társadalom- biztosítás kiterjesztése az iparosokra volt a vitatéma. Már az 1945. április 2-i közgyűlésen felvetette a kamara titkára, dr. Harsányi Imre, hogy az iparosság szociális helyzete rengeteg javítani valót kívánt. Az iparosság szerinte szociális tekintetben a legelhanyagoltabb osztály. A kézműiparosság a munkájáért semmiféle szociális kedvezményben, szociális szolgáltatásokban nem részesült. Hangsúlyozta, hogy ennek az állapotnak meg kell változnia. Az 1945. április 22-i nagygyűlésen ismét szóvátette, hegy a kézműiparosság szociális szempontból éppen olyan súlyos helyzetben van, mint a munka- vállaló. Meg kell teremteni a betegbiztosítást, a balesetbiztosítást, az orvosi gyógykezelést, a rokkantsági járadékot, az öregségi biztosítást az iparosok számára, s az iparosnak a munkavállalóval egyforma ellátás alá kell kerülnie.14 15 Az ipartestületi elöljáróság 1945. május 31-i ülésén Gacsárdy elnök megállapította, hogy az iparügyi miniszter az április 29-i közgyűlésen a legfontosabb kérdésről, az iparosok öregségi biztosításáról nem nyilatkozott. Sajnálatos, hogy ez a fontos kérdés mindig háttérbe szorult.16 Az elöljáróság 1945. július 5-én tárgyalta, hogy az új OTI biztosítási díjak olyan nagyfokú megterhelést jelentettek az iparosságra, hogy a különbözet ösz- szege egyes munkáknál sokkal több, mint amennyit a vállalkozó keresetnek számításba vett.17 Az OTI-val kapcsolatos panaszt bővebben tárgyalták a július 6-i gyűlésen. 1945. július 30-án a férfiszabó szakosztály javasolta, hogy az ipartestület kérje az OTI-tól a biztosításnak a kisiparosokra való kiterjesztését. Az egyik hozzászóló az elnöki tanács ülésén ismertette a miskolci kerületi ülésen megindult 14 Néplap, 1945. július 8. 15 HBmL. IX. 205/a. 23. 1945. április 2., HBmL. IX. 205/b. 887/1945. sz. Néplap, 1945. április 24. és TN. 1945. április 24. 16 HBmL. IX. 205/a. 23. 1945. május 31. 2. sz. 17 Uo. 1945. július 5. 89
