A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni iparoktatás felszabadulás utáni történetéhez (1944-1948)

Az 1946/47. tanévben nem hozta meg a várt eredményt a mindennapi kérdések tanítása sem az ifjúság passzivitása miatt. „Az a bizonyos fokú közömbösség — mint azt az igazgató, a tanévzáró értekezleten elmondotta —, melyet egyes tanulók nyíltan meg is vallottak, abban nyilvánult főleg, hogy bár az előadásokat a tanulóifjúság általában kielégítő figyelemmel hallgatta, a felvetett kérdésekre szánt órákon csak csekély számban tett fel kérdéseket,”21

Szívügyének tekintette a tanoncnevelést Takács Ferenc, az Ideiglenes Nemzeti Kormány iparügyi minisztere is. Foglalkozva a tanonciskolák tantervével, véleményét arról az alábbiakban alakította ki: „túlságosan sokat foglalkoznak olyan kérdések tanításával, melyek nem tartoznak a tanonciskolákra. Ezzel nem azt mondom, hogy általános tudásra nincs szükség. Kell adni azt is. De a szakmai tudás az első.” Sürgette a tanonciskolákban mintaműhelyek felállítását annak érdekében, hogy a tanulók — függetlenül munkaadójuk műhelyi felszereltségétől — azonos szakmai tudásra tehessenek szert. Kifogásolta a tanonciskoláknak a kultusztárcához való tartozását s kilátásba helyezte az iparügyi minisztérium hatáskörébe utalását. A tanoncok védelme érdekében rendeletet helyezett kilátásba. Véleménye szerint: „ ... a tanoncot nem szabad fenyíteni, vagy megverni... Dorgálni szabad, igen kemény kézben kell tartani, igen szigorúan kell vele bánni, hogy pontos ember legyen, szorgalmas ember legyen, de megütni egy embert, azt nem szabad, még akkor sem, ha az tanonc.”22 S az iparos ifjúság védelmében már 1945 első felében több intézkedés látott napvilágot. A Magyar Közlöny 1945. május 8-i számában megjelent az iparügyi miniszter 52 100/1945. Ip. M. sz. rendelete a tanoncok testi fenyítésének eltiltásáról. A Debrecen című napilap csaknem egyhónapos késéssel, 1945. június 7-én adta hírül „Tilos a tanoncok testi fenyítése” címen a tanoncok érdekében hozott intézkedéseket. A munkaadók figyelmébe ajánlották, hogy a tanoncok ellátását biztosítani kell. Az iparügyi miniszter lehetővé tette az idő.’ előtti felszabadulást, ha az üzemi bizottság igazolta a tanuló gyakorlati felkészültségét. Kimondták, hogy a tanoncok kizárólag szakmunkájukkal foglalkozzanak, hiszen közismert, sőt a közvélemény által is elfogadott volt a mesternek az a gyakorlata, mely szerint a tanulóval végeztették el a házkörüli munkákat is. Sok mester lehetőség szerint még az iskolától is távoltartotta tanoncát. Nem véletlen tehát 1945 szeptemberében az iskola figyelemfelhívó híranyaga, melyben tájékoztatja a mestereket az iskolai beírások időpontjáról, megjegyezve, hogy „a jelzett időpontban minden beszerződött iparostanulót köteles a munkaadója beíratni. Azok a munkaadók, akik a törvényben előírt kötelezettségüknek a jelzett időben nem tesznek eleget, kihágást követnek el és az iskola igazgatósága ellenük az eljárást megindítja.” Az ipartestület, mint érdekképviseleti szerv és a Szakszervezeti Ifjúmunkások Szövetsége közbenjárására intézkedés történt a tanoncok bérének megállapítására. Kötelezték a tanonctartó mestereket, hogy tanoncaik számára bért fizessenek s ennek mértékét is meghatározták: I. éves tanuló a kezdő segéd fizetésének 25, a II. éves 50, a III. éves 75%-át kapja. A kisiparosok számára kiadott kollektív szerződés, majd az ezt kpvető „kalória rendelet” és a tanoncok számára biztosított 28 nap fizetéses szabadság már-már veszélyeztetni látszott a tanoncok helyzetét.23 Mint a Tiszántúli Népszava hírül adja: „már megjelenésük után

21 HBmL. XXVI. 607/b. — 606/1946—47. júl. 7.

22 HBmL. IX. 205/a. 23.

23 Debreczen, 1945. június 7. Tiszántúli Népszava 1945. szeptember 18., továbbá HBmL. XXIV. 301/a. 1. —562/1945. az Iparügyi Miniszter 54 321/1945. sz. rendelete, valamint a 3680/1945. M. E. sz. rendelet a tanoncok szabadságidejéről.

75