A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni iparoktatás felszabadulás utáni történetéhez (1944-1948)
A tanoncok demokratizálódására irányuló törekvések Ismeretes, hogy mig az általánosan képző iskolák tanulóinak központi feladata a naponkénti iskolába járás és a házi feladat elkészítése volt, addig az iparostanulók számára az iskolai munka csak járulék, hiszen hetenként mindössze 9 órát fordíthattak továbbképzésre. Egyébként a mester, munkaadó műhelyében a választott szakma elsajátításán fáradoztak. A tanonc tehát qsak részben tanuló, inkább munkás. E kettősségből adódó problémákra a felszabadulás után megalakult demokratikus szervezetek is felfigyeltek, hiszen a tanoncügy fejlődése nem volt elképzelhető a hatóságoknak, az érdekképviseleteknek, a társadalmi szervezeteknek közreműködése nélkül. Az ország újjáépítési programjának végrehajtása, az iparfejlesztés, a termelés megnövekedett követelményei csak jól képzett iparosnemzedék nevelésével valósíthatók meg. Ily módon az iparoktatás fejlesztése, a tanoncnevelés ügye központi kérdéssé vált. Az 1944. december 6-án Debrecenben megalakult MADISZ az ifjúsági mozgalom történetében új korszak kezdetét jelentette.17 „Debrecen a demokratikus ifjúsági mozgalom kialakulásának, szervezésének is iránymutató központja lett. Erre a szerepre predesztinálta a várost az is, hogy jelentős tanonc- és ifjúmunkás réteggel rendelkezett...” állapította meg tanulmányában Vaskó László.18 Az ifjúsági egyesületeken túl a szakszervezetek is szárnyaik alá fogadták a ta- noncifjúságot s demokratikus szellemű nevelésüket, világnézeti formálásukat az iskolától átvállalták. Ez a nevelés természetesen csak azokra az ifjakra terjedt, akik szakszervezeti tagok voltak. Az iskolán kívüli nevelés mellett a szocialista tudatformálás érdekében a Szakszervezeti Tanács szükségesnek tartotta iskolai szervezett foglalkozás keretében a mindennapi kérdések, ezen belül a szakszervezeti ismeretek tanítását a tanonciskolákban. Ez ügyben 1947 márciusában kéréssel fordult az iparügyi miniszterhez, s javasolta, hogy a szakszervezeti órát szakszervezeti előadók tartsák. A miniszter helyt adót a kérésnek azzal a feltétellel, hogy a nem pedagógus előadók kiválasztására a Szakszervezeti Tanácscsal és a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetével együttesen kerüljön sor.19 20 Az országos rendelkezés végrehajtására a debreceni tanintézetben is megkezdődtek az előkészületek az 1947/48. tanévben, de feltehetően személyi kérdésekben az egyeztetés munkája elmaradt. A havonként egy alkalommal biztosított órára túlzottan nagy apparátust biztosított a helyi szakszervezet. Az előadók között találjuk Selyem Gábor, Tóth László, Molnár József, Ágoston György, Kerekes László, Pogácsás Antal, Medveczki Lajos, Béres András, Rösz- ler János szakszervezeti titkárokat, Kővári Lászlót, a magánalkalmazottak szak- szervezetének alelnökét, Földvári József kerületi titkárt, Kovács András SZIT- vezetőt, Kovács János, Fehér Lászlóné, Gáli Lajosné és Ősz Józsefné szakszervezeti vezetőket, Sándor Lászlót, a MÉMOSZ központi vezetőség tagját, Jakucs Lászlót, a pedagógusok helyi szakszervezetéinek titkárát. Az előadások célja a szakszervezeti mozgalomra háruló feladatok ismertetése volt, de a nagylétszámú előadói gárda az anyag egységét nem tudta biztosítani.2" 17 Kiadva: Hájdu-Bihari Történelmi Olvasókönyv (Szerk.: KomorócZy György) Db., 1973. 323. old, . .. . • ; . 18 Idézi Dobos György: Az ipari szakmunkásképzés újjászervezése, demokratizálódása. In: Iskolatörténeti dolgozatok i. m. l'ö4—Í05. old. 19 HBmL. Vili. 605/b. — 196/1944—45 és Dobos Gy.: i. m. 110. old., valamint ÚMKL. XIX. —F—1—kk.—6. — 584/ÍÖ47. 20 Évkönyv i. m. 6—7. old. 74
