A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni iparoktatás felszabadulás utáni történetéhez (1944-1948)

zépiskolai tanárt, a szakiskolai feladatok ellátásával Szöőr József iparos-tanonc- iskolai igazgatót, míg a népiskolák ügyeinek intézésével Molnár János népiskolai igazgatót bízták meg.4

Szöőr József igazgató, aki Debrecen sz. kir. város szakirányú fiú és nőiparos tanonciskolájának, valamint nőipariskolájának igazgatását korábban is ellátta, 1944. november 20-án már helyzetjelentést készített az iskolai épületekről, azoknak üzembe helyezéséről.5 A szakirányú fiú iparos-tanonciskola Burgundia utcai épülete bombatalálattól ugyan megmenekült, de a várost ért többszöri légitámadás következtében épületkárok keletkeztek. Elsősorban az ablaküvegek pótlása jelentett gondot, de az iskolai könyvtár, szertár és a tornaterem felszerelési tárgyaiban is hiányok mutatkoztak. A nőiparos-tanonciskola Burgundia sarki új épületét a bombatámadás nem kímélte meg. Kupolaszerkezete teletalálatot kapott s ennek következtében az épület tetőszerkezete is megrongálódott. Az épület helyiségeit kórházalakulat foglalta el. A gépház és a gépészműhely katonai beszállásolásul szolgált; felszerelései is elkallódtak. Ilyen körülmények között csak a fiúiskola néhány tanterme kínálkozott lehetőségül az összes iparoktatási tagozat részére tanítás céljaira. A tantestület 15 főhivatású tanára közül mindössze 6, a 11 óraadóból 2 személy maradt Debrecenben. A felmérés eredményei elke- serítők, de a szervezésben mutatkozó lázas munka nyomán november 22-én Cso- bán Endre már arról adott számot, hogy a fiú tanítóképzőben a tanítás megindult s a gimnáziumi oktatás, az ipari szakoktatás, valamint a polgári iskolai tanítás feltételeinek megteremtésére is előkészületeket tettek.6 A szakiskolai oktatás megindításának kérdése a főigazgatói hivatal ülésén többször napirendre került. Szöőr József szakoktatási előadó arról adott számot, hogy a felsőipariskola számára a fiú tanonciskola épületében biztosítanak helyet 3 tanteremben. A műhelyoktatást akadályozza ugyan a gépek hiánya, de a szakmai oktatást átmenetileg a munkahelyeken pótolják. A szakoktatás feltételeinek biztosításához két gépészmérnököt kért.7

1944. december 14-én a Néplap hasábjain felhívás jelent meg az iparosta- noncok részére.8 „A szakirányú fiú iparostanonc-iskola tanulói közül azok, akik nyilvántartásba vétel végett még nem jelentkeztek, a városi ipariskola igazgatói hivatalában haladéktalanul jelentkezzenek.” A szakma érdekképviseleti szerve: az ipartestület is felhívással fordul a tanoncokhoz :9 „Felhívja azon beszerződött tanoncokat, akik munkahelyüket elhagyták és mesterükhöz még nem tértek vissza, hogy tanulóidejük folytatására mesterüknél 8 napon belül annál is inkább jelentkezzenek, mert különben a mester kérésére a szerződés hivatalból törölve lesz.” Az ipartestületet feltehetően nem a tanoncok sorsa, hanem elsősorban a kisiparosok munkaerő-szükségletének biztosítása késztette a felhívás kiadására. Ismeretes, hogy már 1940 őszén a bekövetkezett tömeges katonai behívások teljesen megakasztották a kisiparosok tevékenységét, mivel a mesterek katonai szolgálata miatt a legtöbb munkahelyen csak a tanoncok maradtak a fel4 HBmL. XXIV. 501/a. — 1/1944—45. és uo. nov. 20-i jkv.

5 HBmL. IV. B. 1406/b. — 1683/1945.

6 Uo. 41 660/1944.

7 HBmL. XXIV. 501/a. 1. — 20/1944—45. Kiadva: Vál. dók. i. m. 146. old.

8 Néplap 1944. dec. 14. 4. old.

9 Uo. 1944. dec. 23. 6. old.

72