A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Gazdag István: Fejezetek Hajdú megye felszabadulás utáni történetéből (1944. november-1945. november)
tevékenysége és a legálissá lett Magyar Kommunista Párt aktivitása tette elsősorban lehetővé. Hajdú megye tisztikarának zöme, élén Bessenyey Lajos főispánnal, a Vörös Hadsereg közeledtének hírére elhagyta a megyeszékhelyet.4 A debreceni szovjet katonai parancsnokság a polgári közigazgatás újjászervezése érdekében Debrecen felszabadulását követő néhány napon belül — 1944. október 21-én — kinevezte a közigazgatás első emberét Debrecenben és Hajdú megyében is. A városban maradt néhány vezető tisztviselőből így esett a választás Herpay Gáborra — a vármegye főlevéltárosára —, akit a katonai parancsnokság alispánná nevezett ki.5 Hajdú megye helyzete sajátosnak tekinthető abban a vonatkozásban, hogy a megye élén 1944. október 21-től 1945. január 4-ig nem főispán állt, hanem alispán. Ez azt jelentette, hogy megyénkben Herpay Gábor a törvényhatósági igazgatás minden ágazatát összefogta, a megyei apparátus tevékenységét irányította és mindezek mellett élt a főispáni jogkörrel: az ellenőrzéssel is. A szovjet katonai parancsnokság Bihar, de más megyék élére is főispánokat nevezett ki, a Hajdú megyei kivételt források hiányában nem tudjuk megmagyarázni. A lassan növekvő megyei apparátus a szovjet katonai parancsnokság igényeit, a lakosság elemi szükségleteit folyamatosan ki tudta elégíteni. Az alispán munkáját bizonyos értelemben könnyítette, hogy a szovjet katonai parancsnokság a felszabadított helységekben — a harc elvonulása után azonnal utasította a régi közigazgatás vezetőit, ha azok elmenekültek, akkor másokat a közigazgatás helyreállítására, az élet feltételeinek biztosítására.6 A városok, a községek életének újjászervezésében az első napokban helyet követeltek maguknak a kommunisták, a baloldali erők. A talpraálláshoz szükséges helyi erők, eszközök tehát igen korán felsorakoztak. A feladat nagysága — bonyolultsága azonban megkövetelte a központi irányítást, a hiányok pótlását. Ez utóbbi alatt szakembereket (közigazgatási, közegészségügyi, műszaki, agrár stb.), építőanyagot, gyógyszert, ruhát, cipőt, élelmet, munkaeszközöket, apaállatot, vetőmagot, növényvédő szereket, újságot stb. értek. Herpay Gábor — érezve a megyei vezetés felelősségét — sajátos munkamódszert alakított ki: „Nem vagyok tekintettel a régi előírásokra, az élet követelményeit tartom szem előtt”. Munkájának kezdetéről a következőket fogalmazta meg: „A megye közigazgatása megszervezésének legnagyobb nehézsége az összeköttetés hiánya volt, kezdetben napokig nem tudtunk egyes községekről, mert azok 40—50 km távolságban voltak. A postaforgalmat a 150 fős útkaparó hálózattal oldottuk meg.”7 A közbiztonság 4 Hajdú vármegye irattárát 1944. szeptember 26-án az akkori alispán menetlevelével a miniszter kiürítési rendelete alapján 2 vagonba rakták és a Dunántúlra szállították. Az irattárral, amelyben a Hajdú megyei Levéltár értékei, anyakönyvei mellett a deportáltaktól összeszedett 2,5 kg aranynemű és Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény és más községek értékeit is elszállították, az alispán egy tisztviselő gárdát is küldött. Kincsek és okmányok kalandos útja az osztrák határtól Debrecenig. Debrecen, 1945. augusztus 22. 5 Dr. Herpay Gábor (1885. október 5.—1946. augusztus 15.). Miután befejezte iskolai tanulmányait, vallást tanított a Kollégiumban. Debrecen város levéltárában 1912—1916-ban dolgozott, 1916-tól Hajdú megye főlevéltárosa. Ebből a tisztségéből emelte a szovjet városparancsnok az alispáni székbe. Erdős Károly: dr. Herpay Gábor. DKK., 1947. 82. old. 6 Hajdúböszörményben a Gimnázium egyik tanárát, Almássy Mártont, Hajdúnánáson Aszalós Sándort, Hajdúszoboszlón Fehér János lelkészt nevezték ki a város vezetőjévé. A megye több helységében a következők kaptak megbízást: Hajdúhad- ház: Nagy Sándor, Tiszacsege — Szentjóbi Szabó Tibor lelkész. 7 Néplap, 1944. december 10. 46
