A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Kovács József: A demokratikus rendőrség megszervezése a Tiszántúlon

kategória napjainkban is újratermelődik, s a mi rendőrségünknek viselkedésük — beállítódásuk — egyaránt célpontja a társadalmi rend és: nyugalom, a békés termelőmunka biztosítása érdekében és védelmében.

Az eddig elmondottak értelmében még tisztáznunk kell azt a kérdést is, hogy mi a köztörvényes bűnözés alatt nem teljesen azt értjük, amit egy népelnyomó rendszer rendőrsége vall még napjainkban is.

Azok az emberek, akik a front elvonulása után, már az első napokban is a közrendet, a közbiztonságot védték az erkölcsi tudatuk, pontosabban, a magasabb erkölcsi tudatuk megnyilvánulásaként a rend érdekében, tevékenykedtek, valóban megteremtették azt. Ezek az emberek a rend érdekében hősiesen kiálltak. Tevékenységük igen fontos, különösen olyan időszakban, amikor a Véres háborút követően igen sok bűnöző szabadon mozgott, s a zavarosban kiélhette magát. Ebben az időszakban még nem volt egy szervezett, központilag irányított bűnt megelőző munka, így e területen sokszor az ösztönösség és a józan ész vezérelte a tevékenységet.

A rendőri munkát végzők részére egységes ruhaellátásról, de még fizetésről sem beszélhetünk egészen 1946-ig. E hősi korszakban végzett tevékenységről visszaemlékezésben a BM Hajdú-Bihar megyei Rendőr-főkapitányság két nyugállományú tisztje által elmondottakat bemutatjuk, s az elhangzott gondolatok az akkori időket igen jól szemléltetik.

„Boross Lajos nyugállományú rendőr alezredes vagyok, az elmúlt év (1979) október elsején mentem nyugdíjba 35 évi szolgálat után. A rendőri szolgálatomat 1944. november első napjaiban kezdtem, de a pontos napot meghatározni már nem tudom, az első igazolványom kiállítási dátuma november tizedikéi keltezésű. Szolgálatomat Hajdúböszörményben kezdtem el.

Hogy miért is lettem rendőr, erre nehéz válaszolnom. Talán, amikor kezdtem, nem is gondoltam arra, hogy itt 35 évet töltök majd. Talán az vezérelt, hogy rendet kell teremteni a már felszabadult területen. A felszabadulás október

22-én volt Hajdúböszörményben.

Bennem és a hozzám hasonló idősebb és fiatalabb korúakban odahaza az élt, hogy rendnek kell lenni és ezért tennünk kell. Mondhatom, hogy ezt a következő 35 év alatt éreztem a hivatás szépségét. Nyugdíjasként is rendőrnek érzem továbbra is magamat... ahogyan visszaemlékezem a városra és a községekre, s a megyére, az ottani szervek minden irányítás nélkül dolgoztak ... Az első írásos kinevezésemet a város polgármesterétől kaptam 1945 februárjában, ez igaz, soron kívüli előléptetés volt. Hiszen mindannyian ekkor még minden rang nélkül szolgáltunk ... Felszerelésünk egy tölgyfa bot volt, egyenruhánk 1944-ben még semmilyen sem, egyedüli megkülönböztetésünk egy nemzeti színű karszalag volt, rajta három nyelven, így magyarul, oroszul és románul, hogy »RENDŐRSÉG«.

Szolgálatunk novemberben és decemberben abban merült ki, hogy szovjet katonákkal járőröztünk, s közben beszerzők is voltunk. Az ottani kórháznak párnát, élő állatot, tojást kellett összeszednünk ... Fegyvert csak 1944. december 21. után kaptunk, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívását követően, januárban. Olyan fegyverünk volt, amilyent össze tudtunk szedni... Egy forgópisztolyt szereztem ... körülbelül így kezdtük. Inkább ijesztést szolgálta, mint védelmünket ...

Fegyverzetünk és ruházatunk, ha visszaemlékezem, ma már nevetségesnek tűnik. Próbáltuk magunkat uniformizálni, már ez ahogyan sikerült. A régi rendőrségnek, mivel sötét, fekete ruhája volt, mi is ilyent akartunk, s erről a felsze36