A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Törekvések a tulajdonviszonyok megváltoztatására Hajdú-Bihar megye iparában (1944-1946)
dolgozást, hogy a rendelkezésre álló kevés szén mind a munkagépek hajtására használódjon fel. A Népszava beszámolójából nemcsak az üzemi bizottságok sokoldalú munkájáról kaphatunk képet, hanem a munkásság áldozatkészségéről is, hiszen a dolgozók itt, de más üzemekben is heteken, hónapokon át fizetés nélkül, vagy fizetésnek alig nevezhető összegért végezték a romba dőlt üzemek helyreállítását, nem ritkán valóban a tíz körmükkel kaparták ki a törmelék közül a gépeket, s hosszú időn keresztül huzatos, fűtetlen, gyakran ablaküveg nélküli termekben folytatták a termelő munkát. A cikk további lényeges eleme a korszak egy másik nagy problémájának az említése. Nevezetesen a közlemény szerint; az egyik volt igazgató vissza akar jutni a gyárba, amit azonban az üzemi bizottság „ ... ismerve ennek az úrnak a múltját, visszatérését nem fogja megengedni”.14 Túllépve most már a Textilgyárban történtek ismertetésén — ez a példa azonban döntően általánosnak volt tekinthető — az 1945. tavaszi események sorában egyre sűrűbben fordult elő a volt tulajdonosok hazatérése, s egykori vállalataik visszakövetelése. A tőkések elleni harchoz, a velük folytatott jogi vitákhoz, bírósági tárgyalásokhoz, ítéletekhez az üzemi bizottságoknak immár nem volt elégséges a vállalat dolgozóinak bizalma. Ezt a további plusztámogatást kapták meg az üb-ék részben a két munkáspárttól, részben a népi demokratikus hatalmi szervektől. Az előző esetben a két párt politikai súlya, megnyilatkozásaik, az általuk szervezett tömegdemonstrációk, a Néplapban és a Tiszántúli Népszavában közölt hírlapi cikkek sorozatán túl megszervezésre került a „Szakszervezeti Termelő Bizottság” is. Ez a szervezet 1944. december 6-án jött létre a szakszervezetek kebelén belül, S feladatának korántsem csupán a munkások érdekeinek védelmét tekintette, hanem az újjáépítésnek, de egyáltalán az élet újból való megindítása céljából a termelő munka kezdeményezését is. Éppen ezért felhívásában közli a munkássággal: „ ... ott, ahol a tulajdonosok és a vezetők elmenekültek, ott elsősorban az üzem munkásai jogosultak átvenni az üzem vezetését, mire a jelen körülmények között megvan a jog, mód és lehetőség.”15 Ugyanekkor ismertetésre került az is, hogy a tulajdonos nélkül maradt ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági üzemek továbbvitelére vagy megindítására új iparengedélyt kell kérni. Ennek kiadásáért a polgármesterhez kell folyamodni és az Iparkamara adja ki, de véleményezni a Termelő Bizottság fogja, .. amely a munkásérdekek alapján fog állni, s a munkások által választott vezetőket ismeri el” az üzemek élén.16 A későbbiekben a Szakszervezeti Termelő Bizottság számtalan módszerrel igyekezett kezdeményező lendületet adni az üzemi munkásságnak, s ennek eredményeként újabb üzemi bizottságok jöttek létre, sorra alakultak a munkaszövetkezetek, majd — a már említett — visszatérő tőkésekkel folyó viták során erőteljes politikai, mozgalmi, közhangulatot formáló támogatást nyújtott a burzsoázia elleni harchoz. Ami pedig az üb-ék részére nyújtott népi demokratikus hatalmi szervek segítségét illeti, meg kell említeni, hogy az árurejtegető, esetleg nyersanyag rejtegető, a megtermelt értéket feketén értékesíteni akaró, a termelést akadályozó, netalán a gyárból tőkét kivonni óhajtó tőkést a hatalmi szervek különböző formában kényszerítették a rendelkezések betartására. Nem volt ritka az ilyen 14 TN. 1945. március 2. és Magyar Újjászületés (Szerk.: Bényei Miklós) Db., 1970. 116. old. 15 Néplap, 1944. december 6. és 17. 16 Uo. 1944. december 6. 22
