A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Béres András: Irodalmi emlékek a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (II. rész)

Természetesen ezek az adatok is gyarapíthatják a költőről eddig fellelhető ismereteket.

Köztudott, hogy Arany János költészete — s így idősebb korában írt balladái, a Tengerihántás, Vörös Rébék — a gyermek-, vagy fiatalkorban szerzett emlékké mélyült népi élményekből táplálkozott.12

A Vörös Rébék című ballada esetében a kritikai kiadás32 33 megjegyzése szerint „E ballada magva népi mondatöredék, a költő egészíti ki valószerű történettel”. Itt csupán a történet valószerűségére találunk adatot. A Kapcsos Könyv-ben Arany a boszorkány varjúvá válásának motívumára utal34 35 „A népmonda csak ennyit tartott fenn a tisztes boszorkányról. A többit én toldottam hozzá”. Megjegyzése bizonyság amellett, hogy a balladai boszorkány létezéséről történetek ismerősek voltak a költő előtt s az a nagyszalontai nép körében közszájon forgott. Barta János tanulmánykötete a ballada témáját csak mint babonát említi.33 Főként formai szempontból foglalkozik vele. A figyelembe vett irodalom abban megegyezik Riedl Frigyes megállapításával,36 hogy: „A ballada alapja az a népbabona, hogy a boszorka varjúvá változik, de ha meglövik, ismét asszony lesz belőlle”.

Lényegében ennyi, amit megtudhatunk a Vörös Rébék történetének magvárói, az eddigi irodalomban ugyanis a szerző műveinek első teljes kiadásában is csupán arra utal,3' hogy először a Vasárnapi Újságban jelenik meg 1878-ban. Másodszor az 1898-as kiadásban lát napvilágot. Ennyit közöl a rendelkezésre álló irodalom, s még azt is megtudjuk, hogy az 1817-ben született költő38 e balladát 1877-ben, tehát hatvanéves korában írta.39

A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban őrzött vonatkozó iratok megerősítenek abban, hogy Arany János Vörös Rébék c. balladájának valódi alapja nem csupán a képzelet szülte, s a hagyományban szájról-szájra öröklődő, s gyakran megkopott babonás boszorkánytörténet, hanem valóban élő személy, akinek boszorkányos híre és a cselekedeteiről szőtt mendemondák a XIX. század elején valósággal felkavarták Nagyszalonta lakosságának érzés- és gondolatvilágát. Tetteinek emléke Arany János gyermekkorában még mindennapi, vagy legalábbis gyakori esti beszédtéma lehetett, s az embereket, főleg a gyerekeket félemlítette, de a hatóságokat hosszú időn át foglalkoztatta. Családja körében így juthatott a történet már a gyermek Arany János tudomására, amelyből az idősebbkori ballada született. Ez azonban még csupán a költő eredeti megjegyzéséhez kapcsolódó feltételezés, amely nem mond ellent a tényeknek, a hivatalos feljegyzésekből adalékként megismerhető valóságnak.

A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban a Bihar megyei Tiszti perek között folyó feldolgozó munkám során a véletlen hozott össze a balladai Vörös Rébékkel, a boszorkányos személy hírében álló nagyszalontai lakossal, Székely János fele32 Solymossy S.: I. m. 20., Szendrey Zsigmond: Szalontai babonák Arany műveiben. Ethn. XXVII, 1917. 138—139. old.

33 Arany János: összes művei. Bp., 1951. 548. old. Kritikai kiad.

34 Arany János: Kapcsos könyv. Bp., 1962. 32. old. Fakszim. kiad.

35 Barta János: Arany János. Bp., 1953. 176. old.

36 Riedl Frigyes: Arany János. Bp., 1957. 230. old.

37 Arany János: összes munkái. Bp., 1898. V. к. XVI. 1. Jegyzetek az első kötethez.

38 Pintér Jenő: A magyar irodalom története. Bp., 1942. II. k. 283. old., Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Bp., 1947. 363. old., Féja Géza: A felvilágosodástól a sötétedésig. Bp., 1943. 196. old., Vajthó László: Halhatatlan magyar irodalom. Bp., é. n. 125. old.

39 Arany János: Összes munkái. I. k. Bp., 1898.

202