A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Benkő Ferenc: Csáti Sámuel debreceni patikárius élete és működése
Minutae expensae (Vásárolt csekélyebb értékű anyagok) Administrávit Perceptornak 12 Ft 03 dén 76 Ft 01 dén Summa (Összesen) 627 Ft 90 dén Restantia D(ominorum) senatorum (A senator urak hátraléka) 208 Ft 13 dén A senátor urak által hitelbe vett gyógyszerek értéke igen magas, a teljes forgalom 24,9%-a. Csáti Sámuel, az első debreceni születésű provisor A patikai számadások között a legrészletesebb és legérdekesebb a Debrecenben született Csáti (Tsáti) Sámuel provisoré. Kutatásaink szerint Csáti volt a legelső debreceni patikus, aki egyetemi tanulmányokat végzett és azok elvégzése után szülővárosában provisorként működött. 1746-tól 1754-ig irányította a Tiszántúl legnagyobb, jól felszerelt, gyógyszerekkel bőven ellátott patikájának a munkáját. Ebből a patikából szerezte be a gyógyszereit az akkor második legnépesebb magyar város és messze környéke. A debreceni eklézsiában megkereszteltek nyilvántartásába 1724. május elsején íi'ták be, hogy a Hatvanban (H.-utcában) lakó Csáti Sámuel fiát Sámuel névre megkeresztelték. Akkoriban Debrecenben csak vasárnaponként kereszteltek; így elképzelhető, hogy a születés pontos időpontjában néhány nap eltérés van.1:1 Apja sebészborbély, chirurgus volt. Az idősebb Csáti a „Nemes Barbély Czéh”-be 1721. június 7-én állott be.13 14 A debreceni „Nemes Barbély Czéh” tisztes, régi múlttal dicsekedhetett. Articulusait 1583-ban Szabó Miklós főbírósága idején szerzették és a „sebgyógyítóknak, avagy, amint közöségesen hívjuk borbélyoknak” céhlevelét 1596-ban erősítette meg somlyai Báthori Boldizsár erdélyi vajda, a székelyek főkapitánya.15,16 1733-ban az id. Csátit utcájában adószedőnek (exactomak) választják.17 Több éven át viselte a céhmesteri tisztséget. A patikában is járogatott, mert a patikai adósok listájában is találkozunk a nevével. Az 1733-as évről 84 dénárral adós maradt. Arról is tudunk, hogy 1738-ban „maga fiát Pistát” szerződteti be műhelyébe a „Borbély műnek megtanulására”.14 A kirurgusok, a sebészborbélyok körülbelül a mai sebészet, baleseti sebészet és bőrgyógyászat feladatkörét látták el egyrészt; másrészt köpülyöztek, fogat húztak, nyírtak, borotváltak. Később, 1700 után, amikor a város már rendes orvost tudott szerződtetni, vagy önállóan végezték a dolgukat, vagy az orvos utasításai szerint voltak kötelesek végezni a gyógykezelés manuális részét és a betegápolást. Az akkori orvosdoktor megvizsgálta a betegét, megnézegette a vizeletét, kispekulálta a diagnózist, gyógyszert rendelt, de seb kezeléssel, tályogok megnyi13 Continuatio nominum in Ecclesia Debrecina Sacco Baptistimatae in mortem Jesu Christi baptistorum infantum de Anno Domini 1724. ujusque 1703—1726 pag. 267: „1724. A die 1. May Hatvanban Csáti Sámuel fia Sámuel”. 14 Borbély és chirurgus céh iratai — Kollégiumi Nagykönyvtár Debrecen R 750 503 — in beállási könyv 1647—1737. 15 Debreceni borbélycéh articulusai Történelmi Tár 1878. Jaki Gyula: Sebészvizsga a XVIII. században. Orsz. Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 1955. 1. sz. 5—31. old. 16 Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története. Kézirat — a szerző szíves engedélyével. 17 HBmL. IV. A. 1011/a. — 1733. 33—34. old. 178
