A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Bársony István: Paraszti (mezővárosi) kézművesség Bihar megyében a XVIII. sz. végén
Az egész megyét tekintve 75,14%-a dolgozott a kézműveseknek a tíz vagy annál több kézművest foglalkoztató, azok számára megélhetést nyújtó településeken ! A legnagyobb százalékos aránnyal képviselt települések mezőgazdasági termelési lehetőségeit és adottságait vizsgálva kitűnik, hogy egy részükben kimondottan rossznak nevezhetők a földművelés és az állattartás feltételei. A kilenc kérdőpontra adott válaszokban10 visszatérően jelentkező panasz: szántóföldeink kevesen vannak, azok is soványok, kövecsesek. A trágyázást minden esztendőben megkívánják. A kaszálók, rétek állapotáról vallják: soványok, kövecsesek azok is; s van amikor a szárazság miatt füvet is csak egyszer kaszálhatnak egy évben (Briheny, Fonáca, Kerpenyét). Fonácán az egész telkesnek tartott gazda is mindössze harmadfél köblöt vethet be ősziből és tavasziból ugyanezen forrás sorai szerint! Brihenyben négy hold földje van az egész telkesnek, Kerpenyéten pedig öt hold. Ennyi föld pedig nyilvánvalóan kevés arra, hogy eltartsa a település lakóit! Valamivel jobb a helyzet Szerbest-Foltest esetében. Ök beérik a határukban levő szántókkal, legelőkkel. Tehetségükhöz képest elegendőnek tartják a szántók nagyságát Seg'estel lakói; habár minőségükkel ők sincsenek megelégedve! A legkedvezőbbnek Felsőverzár helyzete tűnik, ahol ,,egy jó gazda nyolc pozsonyi mérőt elvethet”; szénát „pedig két-három szekérrel csinálhat”. Anélkül hogy túlbecsülnénk a megyei adóösszeírásoknak az állatállományra vonatkozó bejegyzéseit, jellegüket tekintve mindenképpen tanulságosnak látszanak. A jórészt kevésnek tartott föld mellett zömmel igen alacsony az igás- állatok, különösen az ökrök száma is. 0 1 2 3 4 ökrös adózó Alsóverzár 30 1 ii — — Briheny 27 — e — — Felsőverzár 30 2 12 — — Fonáca 41 — 18 — — Kerpenyét 45 — 20 — — Segestel 17 2 12 — — Sonkolyos 41 — 3 — 5 Szerbest-Foltest 19 — 10 — — Ezek alapján semmiképpen nem tekinthetjük véletlennek azokat a bejegyzéseket sem, amelyek egyéb irányú jövedelemforrások igénybevételére irányulnak. Arra a kézműves tevékenységre, amellyel dolgozatunk foglalkozik, illetve azokra, amelyek napszámoskénti munkavégzésre utalnak. „Rézbánya is közel lévén hozzánk, akinek tetszik kézi munkájával napszámját megkeresheti” (Felsőverzár). Vaskóhval és Rézbányával határos lévén öl favágással és napszámmal keresnek pénzt Fonáca lakói. A vaskóhi hámorból vásárolt vasat feldolgozzák; Váradra, Debrecenbe, Gyulára és Aradra hordják a kerpenyétiek. Brihenyben a vashámort bérlik a püspökségtől, az ott előállított vasat adják el. A Se- gestelen lakók egyrésze Rézbányán szokott pénzért fát vágni és hordani. Szer- best-Foltestről is Rézbányára járnak, kézi munkával valami kis jövedelemre szert tenni. Ügy tűnik tehát, hogy ezen falvak lakói számára a természeti adottságok erőteljesebb igénybevételét jelentik a kézműves, iparos, bányász, napszá10 HBmL. IV. A. 1/d. 1. — 26. csomó. 166
