A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén (II. rész)
főleg Triesztből kapták, de a jelentősebb kereskedők maguk is kezdtek Stuttgarttal, sőt Londonnal közvetlen kapcsolatot teremteni.103 A fogyasztói igériyek változása mögött egy összetételében is változó fogyasztói réteg állott. Ahogy a kereskedelem áruválasztéka kezdte igényeiket kielégíteni, s ahogy anyagi viszonyai megengedték, úgy fordult a vidéki nemesség a debreceni vásárok és üzletek árukínálata felé. Vele együtt a növekvő számú vidéki értelmiség is gyarapította az igényesebb vevők táborát. A már említett „Űri vásár” kialakulásán túl a kereskedők vevőköre is tükrözte ezt. A Kis Or- bán-féle textil-, bőr- és divatáru-kereskedés 1813-as pénztárkönyvében szereplő 84 adós között például 14 kereskedő, 10 viszonteladó árus (főkötős stb.), 29 iparos (ebből 9 vásárolt feldolgozásra, a többi saját fogyasztásra), 2 csapiáros, 3 városi alkalmazott, 4 városi értelmiségi (fiskális, doktor), 3 paraszt és 21 egyéb foglalkozású (vidéki földbirtokos, vidéki lelkész, jegyző, prédikátor) volt.100 A fogyasztás szerkezetének változása ugyanakkor együtt járt az idegen kereskedők versenyének fokozódásával. A divatosabb árukat — köztük növekvő mértékben manufaktúra termékeket — főleg ezek közvetítették. Mellettük a debreceni kereskedők második helyre szorultak, gyakran adósai lévén az idegeneknek. A debreceni tanács 1812-es jelentése szerint a legtöbb debreceni kicsinyben kereskedik, s áruja jó részét hitelbe kapja a pozsonyi, bécsi, pesti kereskedőktől, akik lerakatokat tartanak Debrecenben. Így érthető, hogy a konjunktúra elmúltával a kalmárréteg nem tudta megtartani korábbi helyét a kereskedelemben. Sajátságos folyamatot figyelhetünk meg tehát. Míg a XVIII. század Debrecen kereskedelmét a nemzetközi színtérről regionális szerepkörre szorította, addig a XIX. század ismét tágítani kezdte ezeket a kapcsolatokat, egy szélesebb vevőkörre és sűrű szálakkal befont széles régióra támaszkodva, Ebben azonban csak kevés debreceni kalmárcsalád vett részt, a távolsági kereskedelem lebonyolítása jórészt idegen, főleg pesti és bécsi kereskedők kezébe jutott.105 106 107 Markets and Tradesmen in Debrecen at the End of the Feudal Age Part 11 by Sándor Gyimesi The paper first examined the role of the weekly market. In Debrecen markets were held twice a week but selling went on not only on the assigned days. It served as an opportonity for the population of the city and its surroundings to meet their everyday requirements and to trade ith their products. The markets were frequented by the inhabitants of 25—30 settlements situated on a circle of a radius of 40—50 kilometres the total population of which was twice or two and a half times as much as that of Debrecen. A more crowded weekly market could attract several thousand sellers. The majority of them consisted of provincial producers but the number of the tradsmen was several undred, which, by the beginning of the nineteenth century, amounted to nearly a thousand. The city organized them into commercial assotiations, which were not, however, of a closed, monopolistic nature but were rather established for the sake of a better regulation of the commerce of the market. The turnover of the weekly markets increased vigorously and more or less steadily. The relatively short prosperity at the turn of the eighteenth and nineteenth centuries was followed by a recession, and until the middle of the nineteenth century the turnover per capita could not exceed the level reachedd by the 1770s. 105 HBmL. IV. A. 1013/I/f. passim. 106 Bericht des Handels — und Gewerbekammer, in. Debreczin. 1852. 107 HBmL. XI. 107. 4. 149
