A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén (II. rész)
termelőképessége távolról sem volt kihasználva. Termelési adatok híján azonban ezt nem tudjuk megítélni.97 98 Megnövekszik viszont a mezővárosi, falusi kereskedők száma, kezd kiépülni bolthálózatuk. Erre utalnak a debreceni kereskedők helyzetmegítélései. A sósok szerint például azért nem folyhat a kereskedésük olyan haszonnal, mint eddig, mert — a városon belüli konkurrencia mellett — a falukon nagyon elszaporodtak az apró sóárulók.96 A vasasok a hetipiacra bejáró, vassal kereskedő emberek konkurrenciáját emlegetik. Elmondják azt is, hogy a körül fekvő városokban és falvakban boltok nyíltak — többnyire görög kalmároké —, amelyek mindenféle vas portékákat is árulnak.99 Hasonló a kalmárok vélekedése is: „ ... akárhol próbálják keresni kenyereket, éppen a kalmári hivatallal egy helységben sem élhetnek el a sok görög és zsidó miatt, akik annyira vitték a dolgot, hogy rajtuk kívül másnak meg sem engedődik a kalmári hivatal folytatása a külső helységekben”.100 A debreceni árukereskedelem XVIII. századi válsága tehát összetett jelenségcsoport függvényében alakult. A század végén meginduló fellendülés viszont — mai tudomásunk szerint — egyértelműen kötődni látszik a századforduló ismert konjunktúrájához, amelyet a francia háborúk, s a hozzá kapcsolódó események által kiváltott élelmiszerkereslet következményeként szoktunk felfogni. Az egyéb árucikkekkel való kereskedelem — mint a kirakodóvásároknál is láthattuk — bizonyos időbeli eltolódással követi az élelmiszerkereskedelem alakulását: később indul, s éri el a csúcsot, ennek megfelelően a dekonjunktúra hatása is később érződik rajta. Ez természetes; a gazdasági élet mechanizmusa szerint a konjunktúrában felhalmozott többletjövedelemnek bizonyos idő kell ahhoz, hogy megtalálja a maga realizálásának területeit és többletfogyasztást váltson ki. A konjunktúra tulajdonképpen megnöveli, felgyorsítja — s nagyságrendjét tekintve egyben bizonyos mértékig el is torzítja — a népesség és a mezőgazda- sági árutermelés növekedéséből származó alaptrendet, amelyet a konjunktúrára alig reagáló hetipiac mozgása közelíthet meg legjobban. A vásárlóerő növekedése mellett a fogyasztási szerkezet és a fogyasztók körének átalakulása adja ennek másik összetevőjét. A XVIII. század végétől itt már nemcsak arról van szó, hogy az önellátás kereteiből kibontakozó lakosság fokozottan fordul a hivatásos kézműipar termékei felé. A kézműipar hagyományos készítményeinek korábbi fogyasztói is lépnek egyet, igényesebb, vagy legalábbis divatosabb portékák felé fordul az érdeklődésük. E jelenség együttesen mutatkozik meg a bolti kereskedelem és a kirakodóvásárok forgalmában, de részben a céhes ipar saját értékesítő tevékenységében is, amelyeket intézményi kereteik szétválasztanak ugyan, árukészletük hasonlósága, egymást kiegészítő volta azonban összekapcsol. A fogyasztói szerkezet változása, magasabb szintre emelkedése több jelenségben megfigyelhető. A textiláruk között egyre gyakoribbak lesznek a kor di97 Hajdúnánáson a népességszám például 1700—1787 között 3500-ról 6072-re, az iparosok száma 19-ről 32-re nőtt. L. (Rácz István szerk.) Hajdúnánás története, Hajdúnánás, 1973. 77—79., 210. old. 98 Varga Gyula tanulmánya a Debrecen monográfia 2. kötetében az 1740—1780. és az 1780—1800 közötti kézművesadó-átlag összehasonlítását teszi lehetővé. Az emelkedés azonban elhanyagolhatóan kicsi. 99 HBmL. IV. A. 1013/I/f. — 1774. 100 HBmL. IX. 54. 1. 147
