A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Baranyi Béla: A gazdaság helyreállításának első lépései Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében 1944-1945-ben
a munkásérdekeket védelmező üzemi bizottságok ellenállásába. De mindennél többet jelentett azonban a munkásokban kialakult pszichikai, tudati és érzelmi tényező: már magukénak érezték, sőt maguknak is követelték az üzemeket. Az egykori tulajdonosok törekvései csupán két szövetkezet, a Kefegyári és a Faipari Munkásszövetkezet (Hajlított Bútorgyár) esetében jártak eredménnyel. Ez a két üzem ugyanis alulmaradt a fő részvényes Magyar Általános Hitelbankkal vívott harcban. A többi munkásszövetkezet (melyek időközben újakkal egészültek ki, az Építőipari, a Hajdúsági Olajütő, a Debreceni Sütőmunkások, a Kövező Munkások Szövetkezetével, valamint a Debreceni Textilmüvek Termelő- és Munkaszövetkezettel stb.) viszont a két munkáspárt, a szakszervezetek és a munkát játszott a színház, filmet vetítettek a mozik, megkezdődött az oktatás az is- szemben. A tulajdonjog és a birtoklás körüli viták végére az államosítások tettek pontot.13 Az élet megújulásának számos egyéb jele is volt. Megindult a vasúti és a helyi közlekedés, kinyitottak a bankok, megjelentek az első napilapok, előadásokat játszott a színház, filmet vetítettek a mozik, megkezdődött az oktatás az iskolákban és az egyetemeken, s az üzletek ismét árusítottak. A Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint 1945 február derekáig a városban már 633 üzlet nyílt meg. Ha szűkösen is, de biztosítva volt Debrecen liszt- és kenyérszükséglete. A németek által felrobbantott, s még égő István Malomból a helybeli lakosok önfeláldozása révén sikerült 30 mázsa kenyérlisztet kimenekíteni és elszállítani. Ebből sütötték Debrecen első kenyerét. A megmenekült további 180 va- gonnyi búzakészletből pedig a Hortobágy Malom, majd 1945 februárjától az Apa- fi-malom is a városi közellátás szolgálatába állott. Ily módon a pékségek egyre több kenyeret süthettek a város időközben már 90 ezer főt meghaladó lakosságának.14 Az első hónapokban a termelés megindítását azonban számos tényező nehezítette. A tél beállta előtt csak részben sikerült befejezni a romeltakarítást, a romok alatt heverő gépek kiszabadítását és üzemképessé tételét. A lebombázott üzemekben kevés volt a védett, tetővel fedett megfelelő munkahely. Hiányzott a nyersanyag, akadozott az élelmiszer- és a fűtőanyagellátás, kevés volt a munkaerő. Gyakori volt az áramkorlátozás, sőt az is előfordult, hogy szénhiány miatt teljesen leálltak a villanytelep gépei. A város polgármestere ez ügyben többször fordult aggodalommal a városparancsnokhoz, de a szállítási zavarok, s a szénminőség állandó romlása így sem volt elkerülhető. A téli hónapok rendszeres áramhiánya megnehezítette a lakosság és az üzemek életét. A különböző nehézségek miatt a termelés vontatottan haladt. Több gyárban még hónapok múltán sem tudtak jelentékeny termelő munkát folytatni. Ezért a kapacitás kihasználtsága általában nagyon alacsony, a termelés növekedése pedig igen mérsékelt volt. Számottevő eredmény elsősorban a közlekedést kiszolgáló üzemekben, az építőiparban, a gépipar kisebb, főleg mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeiben, illetve a mezőgazdasági termékeket feldolgozó, csekély háborús károkat szenvedett üzemekben (malmok, sütödék, a Kiss-féle bőrgyár, Dohánygyár stb.) született.15 A legnagyobb erőfeszítéseket a debreceni nagyüzemek tették meg, hiszen helyreállításuk egyben országos érdek is volt. Debrecen legjelentősebb ipari üzeme a MÁV Járműjavító Műhely, közkeletű nevén a Vagongyár, a felszaba13 Sárközi Z.: i. m. 107. old. 14 Magyar Üjjászületés . .. 39—43. old. 15 HBmL. XXI. 505/a. 1257/146. polgm. alapszám. 11