A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Pásti Judit: Kaba felszabadulás utáni mezőgazdaságának néhány kérdése (1944-1947)
pontosan elszámolni. Ugyanis ezt az ellátatlanok részére biztosították. Felhívta az elöljáróságot, hogy az adatgyűjtés befejeztével tegyen újabb előterjesztést a lakosság kenyérrel való ellátásáról.6 Az 1944. évi decemberi alispáni rendelkezés megnövelte az elöljáróság szerepét és felelősségét a kenyér- és lisztellátásban. Az alispán 1945. január 1-től kezdődően nem foglalkozott a kenyér- és lisztjegyek kiadásával, az ellátás problémáját a községek elöljáróságainak hatáskörébe utalta.7 A nemzeti bizottság ugyancsak az elöljáróságot bízta meg a só, cukor, gyufa és egyéb közszükségleti cikkekkel való uzsoráskodás megszüntetésére is.8 A közellátás biztosítása érdekében a nemzeti bizottság 1944. december 30-án úgy döntött, hogy a terménybizományosok által felvásárolt, de a termelőktől még át nem vett nagyobb búzakészleteket sürgősen át kell venni. Mivel azonban a termények elhelyezésére megfelelő magtár Kábán nem volt, a felhasználásig a megbízható kisgazdáknál helyezik el azokat.9 1945. január elején zsírból és cukorból, valamint tejből mutatkozott hiány. A szociáldemokrata párt javaslatára a nemzeti bizottság kimondta, hogy a zsírellátásra jogosultaknak zsírjegyet kell kiállítani. Zsírjegyhez elsősorban azok jutottak, akik mindenből ellátatlanok voltak, s jelentkezhettek még azok is, akik igazolni tudták — ha másként nem, két szomszédjukkal —, hogy sertést nem vágtak. A nemzeti bizottság határozatot hozott, az élő, vagy vágott sertés községből való kiszállítása ellen is, mert ezzel igen sok visszaélés történt. Felkérte a rendőrség segítségét is a vasút ellenőrzésére, mert a visszaélések itt gyakoriak voltak. Bejelentés alá esett a saját részre történő sertésvágás is, így az illető nevét törölték a zsírjegyre jogosultak közül.10 11 A zsírellátásban mutatkozó hiányt némileg enyhítette a szovjet katonaság által 1945 elején polgári használatba visz- szaadott olajmalom, mely a község házi kezelésébe került. A község a zsírellátatlanok részére napraforgóból olajat üttetett, s a napi termést olajból 300 kg-ra becsülték, amely mennyiség fedezte volna a hiányt. A február elején átadott malom sem sokáig dolgozhatott, mert a katonaság az olajprést és a szivattyút elszállította Püspökladányba.11 A cukorínység javítására 1945. január elején a helyi központi szeszfőzdeszövetkezet elhatározta, hogy a használaton kívül álló üstjein a községben található nagyobb mennyiségű cukorrépából szirupot főzet. A példát Hajdúszo6 HBmL. XVII. 6/c. 6. 1944. december 23. A nemzeti bizottság meghatározta azt is, hogy a malomban az őröltetésért kapott vám nem lehet nagyobb annál, amit eddig megállapítottak. 1945 januárjában ezt úgy változtatta meg a nemzeti bizottság — a Bagi és Társa cég kérelmére —, hogy a malom az őrlési díjat a lakosság tetszése szerint akár vámban, akár pénzben fizetheti. 1945. január elején a nemzeti bizottság ismét a Bagi és Társa cég kérelmére az őrlési díj fizetését úgy módosította, hogy a pénzbeli fizetésnél a malom nem számíthat fel nagyobb összeget a vámképpen járó termény megállapított áron számított egyenértékénél. Ehhez lásd uo. 57. számú jegyzőkönyv, Kaba, 1945. január 6. 7 Uo. 1944. december 23. 8 Uo. 9 Uo. 1944. december 30. A terménybeszolgáltatásról a gazda gondoskodott. Ha nem volt igája, közerővel történt a beszállítás, melynek díja métermázsánként 5 pengő, s a búza árából ezt levonták. 10 Uo. 1945. január 3. 11 HBmL. XXII. 631/b. 179/1945. február 13. 414/1945. április 21. 1945 januárjában a nemzeti bizottság a malom továbbvitelét magánvállalat formájában látta biztosítottnak. Ez ügyben megbízta az elöljáróságot, lépjen kapcsolatba az olajmalom tulajdonosaival, ki vállalja a malom magánvállalatkénti vezetését. Készítsen terveket a malom továbbviteléről az olaj és olajpogácsa áráról. 117
