A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúnánáson (1945-1956)
A felszabadulást követő művelődési viszonyok kibontakozása Hajdúnánáson a felszabadulás utáni újjáépítésben, a létrejövő politikai pártok közötti együttműködésben a Nemzeti Bizottság döntő politikai és jogi tényező lett. A demokratikus pártok, a Szabadművelődési Tanács és a szakszervezetek „népművelő programokat”, szabadiskolákat, előadásokat (pl. Szabad Föld Téli Esték), szaktanfolyamokat szerveztek. A Nemzeti Bizottság17 1945. január 12-én négy párt delegáltjaiból alakult, s január 15-én bejelentették a demokratikus ifjúság szervezetének létrehozását is. A művelődés anyagi lehetőségeihez tartozó, hogy a szakszervezetek 1945 februárjában órabérekre tettek javaslatot a Nemzeti Bizottságnak. Az elfogadott összegek szerint a szakmunkások órabére 2,50 Pengő, a nehéz testi munkát végzőké 2,30, a könnyebb munkán levőké 2,10 és a női munkásoké 1,40 Pengő. Míg korábban a művelődés fő letéteményesei az egyház, ill. egyházi iskolák és az olvasókörök voltak, a felszabadulás után ezt a szerepet — elsősorban irányító, szervező munkával —, a Szabadművelődési Tanács18 vette át, amely demokratikus alapokra épülő koalíciós szervezet volt. A Szabad Föld Téli Esték rendezvényei, a népfőiskola létrejötte, kiállítások, dalversenyek stb. szervezése a Szabadművelődési Tanács mozgalmas tevékenységét bizonyítják. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1945 októberében tájékoztatót adott ki az iskolánkívüli nevelés vezetőinek, az egyesületi vezetőknek. A főbb követendő szellemet a társadalmi öntevékenységben, a nemzet minden rétegére kiterjedő oktató és nevelő munkában (a demokratikus politikai és erkölcsi nevelésben), az életre figyelő ismeretterjesztésben, szemináriumok, szabadiskolák szervezésében jelölték meg. Kiemelték a műkedvelő színjátszás, a kórusok, a tanulmányi kirándulások, a könyvtárfejlesztés fontosságát. Ez a tendencia érvényesült Hajdúnánáson is. A következőkben a művelődési formákat, a művelődési intézmények helyzetét és munkáját szándékozzuk megvizsgálni. Egyesületek, olvasókörök A múlt században a céhek, ipartársulatok, az ipartestület, néhány olvasókör, s kaszinó nyújtott művelődési lehetőséget. Az 1900-as években a fejlődés számbeli eredményeket is hozott, 1920-ban 21 egyesület szerepel a kimutatásokban, 1930-ban 29 egyesületet jegyeztek fel, 1942-re számuk 32-re nőtt, 1944-ben pedig újra 28 egyesület volt.19 A felszabadulást követően politikai szempontból megvizsgálták az egyesületeket, s a reakciósnak ítéltek működését fel is függesztették. Erre a sorsra jutott többek között a Nemzeti Szocialista Párt hajdúnánási fiókja, a Baross Szövetség hajdúnánási fiókja, a Levente Egyesület (sportfelszerelések, hangszerek és két komplett színpadi díszlet szerepelt a leltárjukban), a Magyar Élet Pártja hajdúnánási fiókja, a Vitézi Szék hajdúnánási csoportja és a tűzharcos szövetség. Feloszlattak vagy a pártok kezelésébe vettek át olvasóköröket is. A Bocskai olvasókör felszerelését és könyvtárát a Nemzeti Parasztpárt és az MKP igényelte. A Nemzeti Bizottság nem tartotta ugyanis szükségesnek a kör működését, annál is inkább „mivel tagjai már mind elhelyezked17 HBmL. Hb. XVII. 4/1. január 12-i jegyzőkönyv. 18 Lásd bővebben Dankó Imre: Egy alföldi város szabadművelődése. In: Üj Szántás I. 1947. 6. sz. 354—357. old. 19 HBmL. Hb. V. B. 374/c. 200. 795—450/1942. 103
