A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelempolitikájának főbb kérdései 1900-1914

helyzettel egybehangzóan, majd az 1913-as évben megint kialakult a gazdasági válság.2

Az első kereskedelempolitikai témakör, mellyel a kamara foglalkozott a század elején, az elavult kereskedelmi törvény revíziója volt. Az első kereskedelmi törvényt még 1875-ben adták ki, s a századfordulóra már igen sok problémát okozott. A kamara 1902. június 26-i közgyűlési határozata szerint a kereskedelmi törvényt sürgősen kellene helyesbíteni, ezért inkább egy kiegészítő, novelláris módosítást javasolt. Egy teljesen új törvény megalkotása ugyanis hosszabb időt vett volna igénybe. A közgyűlési határozat felvetette, hogy a szövetkezetek ügyét alaposan meg kell reformálni, s ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy a fogyasztási szövetkezeteket a kereskedők kárára erősítsék meg. Javasolta a határozat azt is, hogy német mintára nálunk is be kellene vezetni a „csendes társaságot” és a „korlátolt felelősségű társaságot”. Rendezni kellett a kereskedői fizetésképtelenség és a csődeljárás szabályait is. Meg kellett oldani a kereskedőtanoncok képzésének a szabályozását is. A kamara a beérkezett helyi javaslatok alapján elegendőnek tartotta, ha az elemi iskola VI. osztályát végzik el a tanoncok előképzettségként, s felszabadításuk a tanonciskola III. osztályának elvégzésétől függjön. A kereskedelmi törvény módosításához kapcsolódva az 1902. november 13-i közgyűlési határozat hangsúlyozta, hogy a kereskedők kötelező társulásának híve, de ezt a kérdést más kérdésekkel összefüggésben kell vizsgálni, tehát a törvényrevízióval együtt.3

A kereskedőtársadalmat és a kamarát is erősen foglalkoztatta a század elején a fogyasztási szövetkezetek problémája. A kamara tagjai és a kerület kereskedelmi testületéi sötét képet festettek a fogyasztási szövetkezetek által teremtett helyzetről. A Szolnoki Kereskedelmi Társulat szerint e szövetkezetek a részükre biztosított óriási előnyöknél fogva egyenlőtlen és jogosulatlan versenyt támasztottak a kereskedőknek, s magukhoz vonták a szövetkezeteken kívülálló fogyasztók egy részét is. Hátrányosnak minősítették a kereskedelemre azt, hogy a szövetkezetek üzletkörét nem korlátozták, nemcsak élelmiszereket árusítottak, hanem takarmányt, építési anyagokat, ruhaneműket is, tehát a kereskedelem minden ágazatának versenyt okoztak. A Debreceni Kereskedő Társulat szerint a fogyasztási szövetkezeteknek nemcsak létjogosultságuk nincs, de nemzeti szempontból is károsak és veszélyesek, mert alkalmasak arra, hogy a népet felekezeti, nemzetiségi vagy politikai különbségek szerint egymástól elválasszák, mivel ilyen szempontok szerint alakultak meg a fogyasztási szövetkezetek.

Az előzetes felmérés szerint a kamarai kerületben 38 fogyasztási szövetkezet volt 1902-ben, a gyári szövetkezeteken kívül, mely vármegyék szerint a következőképpen oszlott meg:

Hajdú vármegye 2

Jásznagykun-Szolnok vármegye 8

Szabolcs vármegye 3

Szatmár vármegye 6

Bereg vármegye 15

Ugocsa vármegye 2

Máramaros vármegye 2

2 A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése kerülete közgazdasági viszonyairól. Db., 1900—1913. évekből. 1904-től évkönyvet és évi jelentést adott ki a kamara.

3 A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlési jegyzőkönyvei. Db., 1902. 80/1902., 81/1902., 141/1902. sz. (a továbbiakban: DKI jegyzőkönyv).

74