A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Pásti Judit: Konyár község gazdasági életének főbb kérdései a XIX. század második felében
ságot hetenkint kétszer oktatja a fatenyésztés és nemesítésben, a bihari községi faiskolát dicséretben említem fel!!”33 A faiskola céljára a községben 1200 négyszögölnyi területet fogtak be.34 Milyen változás mutatható ki az állattartásban, azt két adatsor összehasonlításával szemléltetjük. Fentebb már szóltunk a hagyatéki leltárak kapcsán az egyes állatok tenyésztéséről. Most azonban számokban próbáljuk a változást — amennyiben volt — bemutatni. Két időpont adatait hasonlítjuk össze. A két év 1858 és 1895. Állailétszám alakulása Konyáron 1858 és 1895-Ьеп,г Év Lófajták Szarvasmarha Szamár Juh Kecske Sertés Baromfi ■S a csikó csődör kanca heréit N G © bika tehén ökör borjú 1858 148 8 235 163 6 536 359 613 6 3307 — 1763 — 1895 64 — 96 55 3 4 389 184 162 5 3657 — 1893 9375 A táblázat két adatsorát összevetve kitűnik, hogy a század közepén tehát a szarvasmarha, a juh és a sertés uralta számbelileg az állatállományt.36 A meny- nyiségi változáson kívül minőségiként értékeljük a tenyészmén megjelenését a század utolsó évtizedében. Tenyésztését biztosan elősegítette a legelőelkülönítéskor adományozott terület. A század vége felé számbelileg csökken a szarvas- marha, ugyanakkor tovább nő a juh- és a sertésállomány száma. Sajnos azt, milyen módosulás történt a baromfiaknál, nem tudjuk. Az 1858. évi összeírás nyilván nem tartotta feladatának számbavételüket. A kecsketartás továbbra is jelentéktelen. A lovak száma is csökkent. Itt jegyezzük meg, hogy 1853 júliusában Konyáron 144 gazda összesen 492 lovat tartott. Csak néhánynak volt egy lova. Általánosabb a 2 ló tartása. A 6—-7 db egy gazdaságban ritka, csupán egy gazdának volt 8 lova.37 Az 1850-es években több ízben végeztek állategészségügyi vizsgálatokat. Két forrást találtam a lovakéról. Tömeges betegséget, járványt nem állapítottak meg. Csupán 8 lónál jelentkezett bőrkiütés.38 Az állategészségügy védelme kapcsán említjük meg a következő esetet. 1852 júniusában a községi jegyző felháborodott levelet írt a főszolgabíróhoz. Határtalan felháborodásának a pásztorok hanyag magatartása adott okot. A következőket írja: „Legközelebb folyó 53 54 55 56 57 58 53 HBmL. IV. В. 404/a. II. 12. 433—187/3. Nagyvárad, 1873. július 29. 54 Uo. 55 1858 végére lásd IV. В. 409/c. V—2206. Derecske, 1858. Az 1895. évire Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870—1970. Állattenyésztés. III. Községsoros adatok. 167. old. 56 Molnár Gyula: A hagyományos juhtenyésztés Konyáron. Kézirat. Konyár, 1969. c. dolgozatában értékes adatokat közöl a konyári juhtartásról. Megtudhatjuk, hogy Konyáron is szokásban volt az Alföld nagy juhtartó gazdaságaihoz hasonlóan a nyájak alkalomszerű járatása a szántóföldeken, kaszálókon és a nagylegelőkön. 10. old. 57 HBmL. IV. B. 409/c. V—2096. Konyár, 1853. július 11. 58 Uo. V—2198. és V—226. 69
