A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén
VÁSÁROK ÉS KERESKEDŐK DEBRECENBEN A FEUDÁLIS KOR VÉGÉN Gyimesi Sándor a) Kirakodó vásárok Debrecen kereskedelme nem azonos a debreceniek kereskedelmével. Meg kell ugyanis különböztetnünk a város lakosainak (hivatásos kereskedőknek, alkalmi árusoknak, saját termékeiket árusító iparosoknak és agrártermelőknek) kereskedelmi tevékenységét (a debreceniek kereskedelmét, ami túl is terjedt Debrecen határain), a városban, mint piacközpontban lezajló árucserétől (Debrecen kereskedelmétől), amelyben nem városbeliek is részt vettek. Ez utóbbiaknak csak a vásárokon engedték meg az árusítást; a kereskedelem egyébként a városi polgárok féltékenyen őrzött monopóliuma volt. Széles környék, távoli területek áruinak találkozására így az országos vásárok nyújtottak lehetőséget. Megtartásuk maga is kiváltság, királyi privilégiummal biztosított és szabályozott jog volt. Debrecen 1508 óta hét országos vásárt tarthatott, s ezt az 1693-as szabad királyi városi kiváltság is megerősítette. A forgalom csökkenése — amiről később még bővebben lesz szó —, 1717-ben arra késztette a várost, hogy négyre szállítsa le az országos sokadalmak számát, s ennyi maradt az a későbbiekben is. A vásárok forgalma nem volt egyenlő. 1773 és 1800 között tíz különböző év adatait összesítve az évi vásárjövedelem 17,47—24,61—29,97—27,95%-os arányban oszlott meg a négy vásár között. A nyárvégi (Boldogasszony napi, később a XIX. században Lőrinc napi és az őszi (Dénes napi) volt tehát a jelentősebb, míg a télvégi (Antal napi) és a tavaszi (Szent György napi) valamivel kisebb forgalmú volt. Egy-egy vásár két hétig tartott, az első héten inkább nagyban, a kereskedők számára és az iparosok nyersanyagszükségleteinek fedezésére árultak, a második héten apróban, a nép fogyasztási szükségleteire.1 A vásárokat mindig annak a hétnek a hétfőjén kezdték, amelyik hétre a sokadalomnak nevet adó ünnep esett. Előfordult azonban, hogy valamilyen oknál fogva elhalasztották a megtartását. így kérték például 1827-ben a pesti és budai zsidó kereskedők, hogy a Szent György napi vásárt ünnepjük miatt halasszák a következő hétre.1 2 Az árusok gyakran már napokkal a nyitás előtt megérkeztek, hogy portékáikat rendezzék, a külföldről hozottakat harminca- doltassák, sátraikat felverjék s vásárnyitáskor korán kezdhessék az árulást. Mivel a nagybani üzletkötések a vásár elején történtek, a korai kezdésnek nagy jelentősége volt. Ezért panaszolták 1746-ban a tokaji görögök, hogy a debre1 Szimics Mária: A debreceni orszá gos vásárok története. Budapest, 1938. 28. old. Balogh István: A város és népe. Palugyai Imre: S zabad királyi városok leírása. I. Pest, 1853. 438. old. 2 HBxnL. IV. A. 1011/m. 332/1826. 5
