A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Hajdú megye dualizmuskori népoktatásához 1892-1918
számára szükséges taneszközök jegyzékét és azok költségvetését, hogy az egyházak a beszerzésre utasíthatók legyenek. A tanügyi bizottsági tagok a felkérésnek eleget tettek, ennek ellenére sok javulás nem volt tapasztalható a későbbiekben sem. Csánky Viktor tanfelügyelő alsó- és felső-józsai látogatása után 1908. május 30-án arról tájékoztatta az esperest, hogy az iskolákban csak pár térképet talált, egyéb tanszerek teljesen hiányoztak. Még az 1913-as tanügyi bizottsági jelentés is arról adott számot, hogy az iskolák taneszközökkel szűkösen vannak ellátva, pedig a tantárgyak sikeres tanításának elengedhetetlen feltétele a szemléltetés, enélkül a legkiválóbb tanítók sem tudnak a tanításban kellő eredményt felmutatni. Ismételten hangsúlyozzák: „el kell köteleznünk említett egyházainkat arra, hogy a legnélkülözhetetlenebb taneszközök beszerzését több évre terjedő felosztással eszközöljék”.29 A népiskolai ifjúsági és tanítói könyvtárak állományának fejlesztése is inkább csak az 1908. évi XLVI. te. életbe léptetése után következett be, e törvény ugyanis lehetővé tette, hogy az iskolába belépő növendékektől az iskola 50 fillér beíratási díjat szedhessen s ezen összeget könyvtár gyarapítására használja fel.30 Kivételt kért a törvény végrehajtása alól Hajdúszoboszló népiskolája — ahol az ingyeniskoláztatást már 1882-ben megvalósították, korábban soha egyetlen fillért sem szedtek az iskolás gyermekektől s féltek: ha most az 50 filléreket kivetik „ennek feltétlenül csak rossz hatása lesz az iskoláztatásra”. Emiatt Szoboszlón engedélyezte az egyházkerület, hogy 300 koronát a költség- vetésből könyvtárgyarapításra fordítsanak. Az 1916. évi esperesi jelentés szerint ifjúsági és tanítói könyvtára minden iskolának van. Állományuk 9046, illetve 5782 kötet. Használatukról annyit tudunk, hogy Hajdúböszörményben nem jutnak hozzá a könyvekhez, Nádudvaron pedig a tanulók olvasgatták, de a tanítók nem.31 Vincze József földesi tanítótestületi elnök korábban már említett értekezésében kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy a népiskolák tanítási eljárásában várhatóan a liberális irányzat kerekedik felül, mely a népiskola céljául azt tűzi feladatul, hogy megtanítsa a gyermeket tanulni, tehát az értelmi nevelés kerül előtérbe. Ezt a célt kívánják megvalósítani a század utolsó évtizedében alakuló tanítótestületek, melyeknek elsődleges feladata az önképzés, elméleti és gyakorlati ismeretek szerzése annak érdekében, hogy a testület „úgy az iskola mint saját érdekeiért lelkesedni tudó erkölcsi testület lehessen”.32 E célokat a földesi tanítótestület tűzte céljául 1890. augusztus 4-i alakuló ülésén s e tantestületről el is mondhatjuk, hogy mintaszerű felkészültségről, szervezettségről adott számot. Vincze József kiváló pedagógiai érzékkel irányította kartársait. Már tanévkezdés előtt felhívta a figyelmet a tananyag összeállítására. A párhuzamos osztályok tanítóit felkérte a tananyag egyeztetésére, hogy ezáltal az egyes osztályokban az egyöntetűséget biztosítsa s a tanítók közötti rivalizálásnak ezzel eleve elejét vegye. A földesi tanítótestület összejöveteleinek elmaradhatatlan programja volt a bemutató tanítás s ezek értékelése. A megyében több, hasonlóan jól működő tanítótestületről tudunk, de többségükben továbbra is a száraz, lélek nélküli magoltatás maradt az uralkodó módszer. A tanügyi bizottsági jelentések az oktatás nagy hibájaként említik az írásbeli munkálatok elmaradását. Különösen a fogalmazás és a nyelvtantanítás szerepét 29 TREL I. 31/h. 35. — 1908. május 30. és TREL A—H em. kgy. jkv. 1913. No. 98. 30 TREL I. 1/n. 1. — 1913. május 14. No. 4. 31 TREL A—H em. kgy. jkv. 1916. évi esperesi jelentés. 32 HBmL. VIII. 202/a. 1. 53
