A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Hajdú megye dualizmuskori népoktatásához 1892-1918
értelmében a tanítói létszám növelése érdekében tanítói fizetés-kiegészítés címén államsegélyt vegyenek igénybe.9 A századforduló táján jelentkező demográfiai hullám jelentősen növelte az iskolás gyermekek számarányát, de egyúttal az iskoláztatási gondok is sokasodtak. A tanteremhiány szinte minden intézményben gondot okozott s különösen súlyos helyzetet teremtett az elemi iskolákban, többek között Hajdúböszörményben is. Mint a korabeli sajtó megállapítja „van 3200 mindennapi tanköteles, ezt 25 tanító közt megosztva jut egy-egy tanítóra 150 gyermek, van egy-egy tanteremben 80 üléshely, így a gyermekek a földön ültek”. Ilyen körülményeket látva, a szülők egy része be sem adta gyermekét az iskolába.10 11 Uj iskolák építésére az egyház ritkán vállalkozhatott s miután a régi iskola- épületek fokozatosan elavultak, sok esetben egy-egy lakás szolgált iskolai helyiségül. Ez természetesen nem oldotta meg a teremgondokat. Kevés olyan egyházi személyiség akadt, mint Bélteky Lajos hajdúszoboszlói lelkész, aki iskolaszéki elnökké történt megválasztása alkalmával 1909. január 6-án tudomására hozta tantestületének: „legfőbb törekvése, hogy iskoláinkat szellemileg kellő színvonalra emelje, iskolai épületeinket pedig a modern kor követelményeinek megfelelően alakítsa. E cél megvalósítását a lehető legnagyobb áldozatok árán is igyekszik elérni, s ha másképp nem lehetne, nem idegenkedik az államosítás eszméjétől sem, csakhogy iskoláink a kor követelményeinek minden tekintetben megfeleljenek.”11 A népiskolai törvény nagy vívmánya, hogy a tankötelezettséget 6—12 éves, ill. 15 éves korig kiterjesztette, ennek ellenére a tankötelesek átlag 20%-a Hajdú megyében is iskolázatlan maradt. Az 1900. évi esperesi jelentés szerint a 6—12 éves tankötelesek száma: 13 712 Iskolába járó 6—12 éves: 11 346 Iskolát köteles év előtt elhagyta: 1 082 Iskolába nem jár: 1 284 Az iskolába járók száma a tankötelesek létszámának 82,77%-a, iskolahagyott 8,24%, iskolázatlan 8,99%. Különösen aggasztó azok számaránya, akik a tanulást a tanköteles évek betöltése előtt abbahagyják. Sok kívánnivaló van Balmazújváros magyar részén, ahol 100 gyermekből 14, Böszörményben 100-ból 12, Hadházon 100-ból 17, Nánáson és Nádudvaron 100-ból 12 gyermek tanköteles év előtt elhagyja az iskolát.12 Az alsófokú oktatás dualizmus kori vívmánya a hatosztályos elemi oktatás megteremtése volt. A századfordulóig többé-kevésbé sikerült is kiépíteni az iskolákat, csupán Vámospércsen, Józsán, Nádudvaron a leányoknál és a tiszacsegei Nagymajorban maradt öt-, illetve utóbbiban négyosztályos az iskola. 9 Uo. 1899. No. 31. és 1900. No. 12. 10 Bencsik János—Nyakas Miklós: A művelődés története 1876-tól napjainkig. In: Hajdúböszörmény története (Szerk.: Szendrey István) Db., 1973. 548. old. 11 HBmL. VIII. 221/a. 1. — 1909. jan. 6. No. 32. Közli: Tóth Béla: Oktatás és népművelés Hajdúszoboszlón 1867—1914 között. In: Tanulmányok Hajdúszoboszló történetéből (Szerk.: Gazdag István) Hajdúszoboszló, 1979. 80. old. Téves dátummal. 12 TREL A—H em. kgy. jkv. 1900. évi esperesi jelentés 45
