A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Rácz István: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén
voltak. Böszörményben Karap Sándor, Hadházon Csiszár Anna, Dorogon Farkas György és Orosz András tanyáiról van tudomásunk.42 A nemeseknek a hajdúvárosi társadalomba való beilleszkedését mutatja az is, hogy városbeli vagyonaik után adóztak és közülük sokan kerültek a kerületi és a városvezetés élvonalába. Ez persze elsősorban gazdasági fölényükből következett, de iskolázottságuknak is fokmérője lehet. Valamennyi hajdúkerületi főkapitány nemesi származású volt. Közülük is a szoboszlói Csanády és a nánási Oláh család tagjai többször ültek a kerületi főkapitány székében.43 A közelmúltban megjelent hajdúvárosi monográfiák tanúsága szerint vezetőszerepet töltöttek be az egyes városok életében is. Sokan viseltek közülük hadnagyi tisztséget és még többen szenátorságot. Nánáson a reformkorban már szinte teljesen kiszorították az elöljáróságból a törzsökös hajdúkat is.44 A hajdúvárosokba beköltözött nemesek gazdasági és életforma-asszimilációja nem maradt mentes a társadalmi konfrontációtól. Ismert tény, hogy többször kerültek összeütközésbe a társadalom birtoktalan és nemtelen birtokos rétegével egyaránt, különösen az adózás miatt.45 Az azonban bizonyos, hogy a hajdúvárosi társadalom sajátos arculatának a formálásához jelentősen hozzájárultak, a rendi korszak végén éppenúgy, mint a társadalmi formáció váltása után. Ezért két oldalról is — a hajdúvárosok és a nemesi társadalom általános története szempontjából — érdemes e városlakó nemesek kérdését a kutatói látóhatárba vonni. Noblemen of the Hajdú towns at the end of the nobiliary age István Rdcz The number of the inhabitants of the Hajdú towns increased after expelling the Turks and their social structure changed. A lot of villains and noblemen moved in beside the privileged descen- dante of the Heyducks. The immigration had such a large extent that in the reform period the aboriginal descendants of the Heyducks (proprietarius) nearly came to the quarter of the entire population while the immigrant villains and noblemen came to the remaning three quarters. The present study examines the immigration of the noblemen into the Hajdú towns. The author verifies with statistical data that the immigration of the noblemen showed increasing tendency and their number reached the 18-20% of the entire population at the end the 19th century. These duplicated their privileges having the advantages of the civil rights within the towns and the national noble status. Almost each of the immigrated noblemen were propertiless people having only the patent of nobility. These noblemen settled down in the community of the Hajdú towns in the hope of acquisition of land. Generally their aspiration was successful. It is to be emphasized that these estates were acquisited through their civil rights, not by means of their national noble status. Thus the lands of the noblemen of the Hajdú towns did not become tax-free estates but remained Hajdú lands even in their possession. This examination has thrown light on the fact that these noblemen of the Hajdú towns got to the higher classes of the society from the pecuniary point of view. The most wealthy people of the Hajdú towns were of noble birth everywhere. Albeit these people were on the higher level of the “peasantcitizens” they did not become isolated in the order of the community. They integrated themselves into the social order of the towns first of all economically but even in the respect of custom and way of life. This integration was not free from conflicts. They had conflicts with the landless and the common landowning classes of society several times. 42 Orosz István: A „rideg” tanya. In: A magyar tanyarendszer múltja. (Szerk.: Pölöskei Ferenc— Szabad György) Bp., 1980. 201—204., 208. old. 43 A névsort közölte Hajdúdorog története. (Szerk.: Komoróczy György) Db., 1971. 10—11. old. 44 L. 17. sz. jegyzetet. 45 Rácz István: Az országos nemesi jogok élesztése a hajdúvárosokban. Klny. a debreceni Déri Múzeum 1971. évkönyvéből. Db., 1973. 123—141. old. 25
