A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Rácz István: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén
II. József korában a törzsökösök aránya 40%-ra szállott alá13 s a XIX. század harmadik-negyedik évtizedében pedig az összlakosságnak már csak egynegyede, sőt helyenként — így Nánáson — egyötöde a hajdúutód.14 Vagyis a történeti statisztikák azt mutatják, hogy az 1700 és 1850 közötti másfél évszázadban a törzsökösök és a beköltözöttek aránya megfordult. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hajdúszabadság előnyeit a rendi korszak végén már csak elenyésző kisebbségben élvezték a Bocskai-féle hajdúutódok, a beköltözöttek többségbe kerültek. Természetesen az arányok az egyes hajdúvárosokban változtak, nagy kilengést azonban nem mutattak. A hajdúvárosok most — miként már korábban, a XVII. században is — azért vonzották ilyen mértékben a jövevényeket, mert a városok sáncai között megszerezhették a hajdúszabadság különböző fokozatait, földtulajdonhoz jutottak, részleges adómentességre tehettek szert stb. Itt még a zsellérek is kikerültek a földesúri hatalom alól, valójában munkájukkal szabadon rendelkező napszámossá váltak. Bocskai eredetileg 9254 katonáját ruházta fel hajdúszabadsággal, tehát kiváltságolása személyeknek szólt.15 A letelepedés után azonban ez a kiváltságolás automatikusan a helységek privilégiumává vált s ezt a jelleget a városok végig megőrizték a rendi korszakban. A városok maguk döntöttek arról, hogy kiket fogadnak be és kiket ruháznak fel teljes vagy részleges polgárjoggal. A hajdúvárosokba szám szerint legtöbben parasztok költöztek. A II. József korabeli összeírás a hajdúvárosi népesség egyharmadát sorolta paraszt és zsellér kategóriába.16 1836-ban viszont Nánáson már a népesség 65%-a a nemtelen, azaz paraszt származású birtokos és zsellér.17 Sajnos a beköltözött parasztokról folyamatos és számszerű kimutatásokat nem sikerült feltárnunk. A Hajdúkerület csak 1752-ben íratta össze a városokkal a beköltözött jövevényeket, s ekkor ezek száma 736-ra rúgott.18 Döntően szolgának, pásztornak szegődtek a városokba és úgy ragadtak ott sokszor véglegesen. Tehetős, vagyonosjobbágy csak elvétve akadt közöttük. Az ekkor készített összeírás tanúsága szerint zömmel a környező vármegyékből érkeztek, az egyes városok jövevényei között származási hely tekintetében legfeljebb csak annyi különbség mutatkozott, hogy a környező megyék közül melyik adta a legtöbb bevándorlót, így Szoboszlóra Biharból, Nánásra és Dorogra Szabolcsból költöztek legtöb4 13 Dányi Dezső—Dávid Zoltán: i. m. 50—51. old. 14 Rácz István: Jobbágyi alávetettség — hajdúvárosi szabadság. In: Hajdúnánás története. (Szerk.: Uő.) Hajdúnánás, 1973. 279. old. 15 A telepítő oklevél szövegét először publikálta Pély Gábor: Origo et status... H. é. n. 1—4. old. 16 Dányi Dezső—Dávid Zoltán: i. m. 50—51. old. 17 Rácz István: i. m. (Jobbágyi alávetettség) 279. old. 18 Boldizsár Kálmán: Hajdúszoboszló lovas hadi népe. Db., 1907. 23. old. — Ma a következő városok, eredeti összeírása áll a kutatás rendelkezésére: HBmL. Hb. V. A. 301/b. 5. Fase. XXII. No. 507. V. A. 101/d. 1. No. 84., HBmL. V. A. 402/i. g. 19 2* 19
