A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Levéltártörténet - Gazdag István: Fejezetek Bihar vármegye levéltárának feudális kori történetéhez
régebbi bűnfenyítő iratok 1820-ig kiadattak a nagyváradi lőszergyárnak „álla- dalmi tölte” (illetve a töltények számára szükséges papirostok) készítésére.10 11 Az iratok kezelésére, rendezésére vonatkozóan sem áll rendelkezésünkre elegendő forrás. 1693. július 18-án arról ír a váradi püspök az alispánnak, hogy nincs „.. .ki prothocollomra s közöséges szolgálatra vigyázna.. Bihar vármegyében a levéltár rendezésére tett első lépésként tarthatjuk számon az 1725-ben megkezdett vármegyei jegyzőkönyvek mutatóval való kiegészítését.12 Mária Terézia uralkodása alatt több rendelet, utasítás látott napvilágot a vármegyei iratok számbavétele és rendezése céljából. Az 1725. április 28-i rendelet kötelességévé tette a főispánoknak, hogy gondjuk legyen a levéltári anyag rendezésére, az iratok mielőbbi lajstromozására, a bekötött és mutatókkal ellátott jegyzőkönyvek őriztetésére. Bihar vármegye a mutatózás tekintetében úttörőnek tekinthető. 1768. november 21-én született királyi rendelet már jelentést is követelt a főispánoktól (melyik évből származik a levéltár legrégebbi irata, meddig haladt időrendben a rendezés és a lajstromozás). A lajstromozást a jegyző feladatává tették, segítőként engedélyezték egy felesketett segédtisztviselő bevonását is a munkába. A levéltárosi teendők elvégzésére a Helytartó Tanács 1773. március 18-i rendeletében engedélyt adott másodjegyző választására. II. József uralkodása idején ebből az állásból alakult ki az ún. lajstromozó tisztség, majd a XVIII. század utolsó éveiben a levéltárnoki állás. Megyénkben az első országos rendezés keretében 1773-ban Thurzó János jegyző megkezdte az iratok rendezését. Mivel nem volt szakképzett, az iratokat — még ha ismerte is tartalmukat — formai hovatartozás alapján tagolta. Igyekezett szem előtt tartani a közgyűlési iratoknak és jegyzőkönyveknek az egységét. Ebből következett, hogy a lajstromozás során olyan nyilvántartási rendszert alakított ki, amely a jegyzőkönyvbe foglalt napirendi pontok megkülönböztető jelzetrendszerét az egyedi ügyiratokra is alkalmazta. Az iratokat meghatározott mennyiség szerint csoportosította („nyaláb”, „fasciculus”) tekintet nélkül az évhatárokra. Az egyes nyalábokon belüli iratokat sorszámmal látta el. A kialakított egységeket egymással összekötve ládákban vagy szekrényekben •— rekeszekben helyezték el. A közgyűlésen tárgyalt első csomó az 1693—1698. évi iratokat fogta össze s azokat az I. és II. fasciculus jelöléssel látta el. Ez a lajstromozási rendszer 1719-ig haladt és együttesen elérte a XII. csomószámot.13 Thurzó munkáját Bota Benedek folytatta rövid ideig, majd Viser Lipót vette át a levéltár vezetését 1777-ben, mint lajstromozó három, majd ismét három évre. Visernek a magyar levéltárügy, Bihar vármegye és a nagyváradi 10 A helytörténetírás levéltári forrásai I. k. 28. old., Föglein Antal: A vármegyei levéltárak a XIX. század első felében. L. K. 1960. 182. old. A közgyűlés állásfoglalása a törvényszéki iratok selejtezése ügyében: „A Levéltári Irományok annyira megszaporodván, hogy újabbak elfogadására majd semmi hely nem maradt fenn. Egy bizottságnak hagyatik meg, hogy a régi és már haszontalanokká vált büntető-fenyítő Törvényszéki iratokat válassza külön és semmisítse meg”. HBmL. IV. B. 410/a. 4. 11 A helytörténetírás levéltári forrásai I. k. 26. old. 12 Borovszky Samu: Bihar vm. ... 355. old. Az elkészített első mutatókönyv címe: Repertórium ex actis sedriarum civilium. 13 A helytörténetírás levéltári forrásai ... I. 34. old. Illéssy János: A megyei levéltárak állapota 1772—1774-ben. Századok, 1903. 731. old. 13 Évkönyv IX. 193
