A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Források - Karsai Elek: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az angol és az amerikai levéltárak forrásainak tükrében

E bizottság ajánlása alapján a Nemzetgyűlés úgy határozott, hogy Dálnoki Miklós Béla vezérezredest bízza meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány megala­kításával. A Miklós tábornok által kiválasztott tizenegy minisztert, akiknek rö­vid életrajzát a fentiekben vázoltuk, a Nemzetgyűlés „részletekbe menő megfon­tolások” után erősítette meg. Az oroszok által megszállt Magyarországon így újra egy magyar államhatalom hatalma érvényesül. Ez az új államhatalom, amely hangsúlyozottan „ideiglenes”, két ágra tagolódik: egy végrehajtó hata­lomra, amelyet a tizenkét tagú minisztertanács képvisel, és egy törvényhozó ha­talomra, a 230 tagból álló egykamarás Nemzetgyűlés formájában. E kormány kétségtelenül még mindig Horthyt tekinti államfőnek, mivel első nyilatkozatá­ban kimondotta, hogy „hazánk kormányzóját, Horthy Miklóst, a németek letartóztatták”.6 Az, hogy a hangsúlyt a Debreceni Kormány ideiglenes jellegére helyezték, annak tudható be, hogy sem a kormány, sem a Nemzetgyűlés nem képviseli a magyar alkotmányos folytonosságot és mindkettő nyilvánvalóan forradalmi jellegű. E tények teszik érthetővé azokat a hangzó ismételt debreceni bizony- gatásokat, hogy Magyarországnak jelenleg „sem parlamentje, sem vezetője”.7 A magyar Alkotmány szerint az államhatalom törvényhozási ága kétkamarás parlamentből áll, az Alsóházból (Képviselőház), amelyet közvetlenül a nép vá­laszt (utoljára az 1938 :XIX. törvényben cikkelyezték be). A jelenlegi egykama­rás gyűlést nem közvetlenül választotta a nép, hanem közvetve, a törvényható­sági joggal felruházott városokon és más érdekképviseleti testületeken keresz­tül, amelyek az oroszok által megszállt Magyarország területén találhatók. Hasonlóképpen, az a felhatalmazási jog, hogy a miniszterelnököt bízza meg a kabinet megalakításával, a kormányzót illeti meg az 1920:1. törvény szerint. A jelenlegi kormányt nem olyan miniszterelnök alakította meg, akit e feladattal a kormányzó bízott meg, hanem olyasvalaki, aki ezt a megbízatást a Nemzet- gyűlés „politikai bizottságától” kapta. A magyar Alkotmány előírja (1942: II. törvény), hogy a Kormányzó cselekvőképtelensége, távolléte vagy halála ese­tén, ezt a feladatot a Kormányzó helyettese vállalja magára, aki csak addig marad hivatalában, míg egy új kormányzó megválasztására sor kerül. De a kormányzóhelyettesi tisztséget nem töltötték be azóta, hogy Horthy István 1942. augusztus 20-án elesett az orosz fronton. A következő legmagasabb vég­rehajtói hatalom az alkotmány szerint (1937:XIX. törvény) az Államtanács, amelyet össze kell hívni, ha a kormányzói tisztség megüresedik és amelynek a megüresedés bekövetkezte utáni nyolc napon belül a parlamenttel együttes ülést kell összehívni, abból a célból, hogy egy új kormányzót válasszanak. Az Állam­tanács hét tagból áll: a miniszterelnök, a Parlament két házának elnöke, Ma­gyarország hercegprímása, a Magyar Királyi Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Magyar Közigazgatósági Bíróság elnöke, és a Honvéd Vezérkar főnöke. Mi­után ezen hét személyiség közül csak egyről ismeretes, hogy a németek által jelenleg megszállt Magyarország területén kívül tartózkodik, nyilvánvaló, hogy az Államtanács akadályoztatva van, hogy alkotmányos hatalmát gyakorolja. Az egyetlen előkelő tisztségviselő személyiség, aki az oroszok által megszállt Magyarország területén tartózkodik, Vörös tábornok, Horthy utolsó honvéd vezérkari főnöke. Mivel Vörös tábornok az Ideiglenes Kormány tagja, mint hadügyminiszter és a vezérkari főnöki rangot is viseli, ő az egyedüli összekötő kapocs, amely összeköti a debreceni csoportot a törvényes kormánnyal és az alkotmányossággal. A törvényes magyar kormányt azonban, október 15—16. között a németek által támogatott nyilaskeresztes puccs megdöntötte és a ma­158

Next

/
Oldalképek
Tartalom