A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Források - Karsai Elek: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az angol és az amerikai levéltárak forrásainak tükrében
zeti Kormány nemcsak a felszabadított területek lakosságának, de a még németek oldalán harcoló katonáknak támogatását is elnyeri, és Magyarország követi az olasz, a román és a bolgár példát és a szövetségeseket fegyverrel segíti a Harmadik Birodalom ellen viselt háborúban. Az iratokból kitűnik, hogy e vélekedés — részben — nem volt alaptalan: Debrecen megkapta a lakosság támogatását, sőt, ami némileg meglepetésként hatott, az új kormány és programja mögé felsorakoztak a semleges külföldön és a Szövetséges Hatalmak országaiban élő magyar emigránsok, polgári foglalkozásúak éppúgy, mint az 1944. március 19-e vagy október 15-e után disszidált magyar diplomaták. Téves — és az adott helyzetet figyelembe véve — nehezen indokolható az az álláspont, mely a magyar emigráció 1944. március 19-e utáni csatlakozásának jelentőségét lebecsüli.9 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány külföldi tekintélyét, megbecsülését kétségkívül emelte, hogy olyan ismert diplomaták, mint Barcza György, volt berni, Ullein-Reviczky, volt stockholmi, vagy Apor Gábor báró, volt vatikáni követ csatlakoztak hozzá, hűséget fogadtak neki, hiszen ezen kommunista- vagy szovjetbarátnak éppenséggel nem nevezhető diplomaták Debrecent igenlő állásfoglalása — a külföld szemében egyebek mellett — azt is jelentette, hogy a Horthy-rendszer ezen élvonalbeli diplomatái a szovjet támogatással létrejött kormányt nem tartják értéktelen, megbecsülésre nem érdemes testületnek, vagy durvábban: bábkormánynak, hanem olyan kormánynak, melyet minden demokratikusan gondolkodó hazafinak támogatni kell. Ezt szem előtt tartva, persze, nem lehet mellőzni annak vizsgálatát, milyen távolabbi célkitűzései voltak vagy lehettek a Horthy kormányzó által kinevezett diplomatáknak, de 1944. december végén, 1945 januárjában a fő kérdés az volt, lehet-e minden magyar erőt —- itthon és külföldön — egyesíteni, hogy Magyarország minél nagyobb mértékben vehessen részt az antifasiszta koalíció oldalán a háborúban. Az a tény, hogy nemcsak Károlyi Mihály vagy Jászi Oszkár, vagy a kommunista színezetű stockholmi Clarité egyesület ismerte el a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormányt Magyarország törvényes kormányának, hanem az 1944. október 15-e előtti államapparátus vezető diplomáciai és katonai tisztségek viselői is hasonló álláspontot foglaltak el, jó kiindulási alapot jelentett a kormány programjának megvalósítására. Végül: ezen csatlakozásokat akkor, 1944 végén, 1945 elején Debrecenben, Szegeden és Moszkvában nem hallgatták el, a Néplap, a Délmagyarország és a Pravda minden hűségnyilatkozatról hírt adott.10 11 A közölt iratok bővítik ismereteinket a debreceni Ideiglenes Kormány hatalmának jellege és forrása kérdésében. Már a szovjet kormány 1944. december 21-i, Nagy-Britannia kormányához intézett memoranduma, mely egy Ideiglenes Nemzeti Magyar Kormány megalakításával foglalkozik, a kezdeményezés vezéralakjainak Horthy kormányzó moszkvai fegyverszüneti küldöttsége tagjait nevezi meg11 — amikor pedig a három nagyhatalom képviselői 1944. december 27-én Moszkvában összeültek a magyar fegyverszüneti feltételek megtárgyalására, és a brit és az amerikai fél „az új körülményekre” hivatkozott —, ezzel akarván jelezni, hogy 1944. október 16-a után más helyzet alakult ki, miután Horthy lemondott, Molotov megjegyezte: „A jelenlegi és a volt magyar rendszer közötti folytonosságot az a tény bizonyítja, hogy az összes küldöttek, akik októberben Moszkvába érkeztek, 9 Korom M.: i. m. 437. old. 10 Uo. 436—437. old. 11 Lásd e forrásközlés 1/a—1. sz. iratát. 144
