A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Béres András: Kéziratos debreceni nyelvemlékek
3. Nemzetiség szerint: Görög, Németh, Török. 4. Hely szerint: Budai, Büdi, Genesi, Géczi, Hencsi, Herdi, Himesi, Kálmánchelyi, Megyeri, Thassi, Tóthfalussy. 5. Személynevekből családnév: Bertalan, Sándor, Simon, Szaniszló. 6. Egyéb nevek: Barta, Веке, Böder, Bur, Bona. 7. Íródeákok: Bona deák, Gergely deák, György deák, János (kántor) deák, Márton deák. A családnevek mellé önkéntelenül kívánkozik a személynevek rövid elemzése az adott korból, amely nem általánosítható, de egy rövid korra vonatkozóan is tájékoztatást nyújt a kor névdivatjára vonatkozóan, ha szabad akkor még divatról beszélni. E szerint a leggyakoribbak sorrendben így következnek: János (9), Antal, Gergely, István, Márton (5), Balázs, Máté, Péter (4), András, Ferenc, Imre, Pál, Tamás (3), Ambrus, Bálint, Gáspár, György, Józsa, László, Lukács (2), és az egyszer előforduló nevek, mint: Benedek, Dávid, Demeter, Illés, Kálmán, Mátyás, Mihály, Miklós, Sebestyén és Simon. Ügy tűnik, hogy a női nevek közül leggyakrabban előforduló nevek az Anna, Katalin (többször Katus alakban), Klára és a Sára. A személynevek mellett hadd említsem az utcaneveket, amelyek között a legrégebbiek a Péterfia, a Szt. Anna Asszony utzája, Mester utca, Czegléd ucza, Piacz ucza, s régi hagyományokat őriznek, de a Péterfia és Mester ucca kivételével sok mással együtt más elnevezésnek adták át helyüket. Nyilvánvalóan érdemes volna a már eddig kiadott magistratusi jegyzőkönyvek kínálkozó adatait is megvizsgálni, mert eddigi ismereteinkhez is számos adalékot hozhatnak, amelyek a város lakossága korai összetételére is fényt derítenek. Az összehasonlító vizsgálat alapján megállapításokat lehet leszűrni a népesedési adatok tükrében, s Debrecen arculatának eddig kevéssé ismert vonásait mutatják meg. A most bemutatott néhány adat korántsem a teljesség igényét mutatja. Csupán szemelvények ezek a rendelkezésre álló bő választékból, a függelékben közöltekkel együtt. A felvillantott XVI. századi debreceni nyelvi emlékekre utaló adatok rövid ismertetésével inkább azt akartam elérni, hogy a legilletékesebbek, a nyelvészek figyelmét felhívjam arra, hogy a régi debreceni nyelv feltárásával még van hozzátennivaló a magyar nyelv történeti kutatásához. A nyelvészetben elmélyedni kívánó egyetemi hallgatók számára is számos szakdolgozati téma kibontása kínálkozik a Hajdú- Bihar megyei levéltárban. A korai debreceni nyelvemlékek tanulmányozása eredményei mellett hiányt is pótolhat.8 8 Utólagosan is köszönettel emlékezem dr. Komoróczy Györgyre, a Hajdú-Bihar megyei Levéltár korábbi és néhai igazgatójára, aki e kérdés tanulmányozására a figyelmemet felhívta. 96
