A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Bajkó Mátyás: Adalékok a tiszántúl iskolakultúra felvilágosodáskori történetéhez
ténetét felöleli, akár egy regionális terület, akár országos vagy egyetemes ábrázolására vállalkozik az iskolakultúra történetének kutatója. Itt már a helytörténetírás módszerei nem elégségesek. Ebben a vonatkozásban az iskolakultúra az adott kor oktatási és nevelési intézményeinek — az óvodától kezdve, az általános alsófokú tanintézeteken és középfokú iskolahálózaton keresztül, a főiskolai és egyetemi oktatásig — egész rendszerét magába foglalja. Az iskolakultúra története felöleli: 1. egy meghatározott időszaknak oktatási tartalmát (ezen belül a tantárgyakat, tanterveket, tankönyvirodalmat); 2. a nevelés szellemiségét (különös tekintettel az uralkodó pedagógiai irányzatra vagy irányzatokra); 3. a tanítás módszertanát (nemcsak a pedagógusok eljárásait, hanem az oktatási eszközöket, segédanyagokat is beleszámítva); 4. az iskolapolitikát (beleértve az állam hivatalos oktatás- politikáját éppúgy mint a kor uralkodó pártjának vagy pártjainak a neveléspolitikai célkitűzéseit); 5. az oktatás nyelvét (természetszerűleg a nemzetiségek oktatási nyelvét is). De bele kell foglalnunk az iskolakultúra történetébe a kor tudományos törekvéseinek azokat a mozzanatait, amelyek direkt vagy indirekt módon motiválják az iskolai tanulmányokat. Továbbá az adott időszak irodalmi, művészeti életének azon eredményeit, melyek hatása alól az iskola sem vonhatja ki magát. Sőt egy-egy iskola vagy iskolaközpont a maga részéről mind a tudományos életnek, mind pedig az irodalmi és művészeti iránynak alkotó műhelye lehet. Mint pl. a XVIII—XIX. századi debreceni református kollégium a Tiszántúlnak, a XVII. századi gyulafehérvári akadémia Erdélynek, és a reformkori pozsonyi lyceum a Felvidéknek. Ha kisebb regionális körzetnek volt is a központja a sárospataki főiskola vagy a pápai kollégium, de a felvilágosodás idején mindkettő kisugárzó szerepet töltött be a tudományos haladás és az irodalmi élet terén egyaránt. Levéltári források sokaságával lehet bizonyítani, hogy azokban az időszakokban, amikor nem voltak tudományos intézetek, nem álltak rendelkezésre irodalmi társaságok, művészeti szövetségek stb. — akkor volt egy- egy híres iskola, kollégium, ahol a tudományokat nemcsak tanították, hanem művelték is, ahol a költészetet (nemcsak a diákköltészetet), irodalmat, nyelvészetet, pedagógiát, sőt természettudományokat is (pl. füvészetet, fizikát, kémiát stb.) kutattak.6 7 Az iskolakultúra fogalma tehát felöleli az iskolarendszer egészét, valamint a vele kapcsolatos társadalompedagógiai, tudományos és művelődési törekvéseket. Az iskola ebben a felfogásban — a különböző történelmi korszakokban nem önmagában létező jelenség a kutató számára, hanem olyan kulturális tényező, amely számos területen kapcsolódik a társadalom egyéb tényezőihez.1 . 2. A tisztántűli iskolakultúra felvilágosodáskori történetéhez A debreceni iskolakultúra történetének kutatása kapcsán arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a felvilágosodás pedagógiája városunkban már a XVIII. század első felében jelentkezik. Ezért ennek a fontos eszmeáram6 Bajkó Mátyás: Az iskolakultúrák összehasonlító pedagógiai vizsgálata. Pedagógiai Szemle. 1981. 2. sz. 114. old. 7 Bajkó Mátyás: Az iskolakultúrák ... i. m. 115. old. 7
