A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Lenkey István: Kéziratos irodalmi diákújság a debreceni Kollégiumban

tükre legyen az ünképezde működési mozzanatainak...” (1857/58:július 13.).

A szerkesztők évenként újabb és újabb rovatokat nyitottak. Varga József vezércikkében ezt írta: „Lapunk célja ez évben is — mint a lefolyt három év alatt — ugyan az leend, ti. az ifjúság közt már az olvasó egylet által is eléretni célzott, az önképezde által már némileg elért és megked- veltetett munkásságot mintegy tükrözni.”10 Ügy akarta megvalósítani a fenti célt, hogy „általános közóhajtás fejeztetett ki az iránt, mi szerint ez [ti. a lap] ezután az iskolai életet nagyobb mérvben tükrözze vissza”. Ezért vezettek be új rovatokat, adtak helyet a napi eseményeknek, diákanekdotáknak stb.

Nagy Gusztáv szerkesztő az ifjúság életéről és munkájáról tudósító lapot időnként gyönyörködtető és oktató lappá akarta változtatni. Az 1865:5. szám mellékletén olvasható „Egy pár szó a szerkesztőtől” című cikkében így ír erről az elképzeléséről: „Nekem . . . czélom volt egy lapot kiállítani időnként, hogy az aestheticailag kidolgozott költeményeknek úgy mint prózának minden, vagy lehetőleg legtöbb idomai megjelenjenek; hogy így elkerülhetnék egy részről az egyoldalúság és formaság, más részről működésünknek egy olyan mutatványát bocsáj tanárik közzé, mely gyönyörködtet, de egyszersmind oktat is.”

Szathmáry Károly a lap programját már nagyon konkrétan határozta meg és hármas tagolásban fogta át benne az iskolai életet: 1. szépirodalmi és tudományos rész: „ ... helye van minden e szakbavágó munkának, költemény, cikk a tudomány minden ágából, fordítás, átdolgozás, novella, toll- rajz, leírások stb.”. 2. történelmi rész: iránycikk, egyleti tudósítás, oratóriu- mi szemle. 3. mellékleten: székfoglaló beszédek, pályanyertes művek, ünnepi felolvasások stb.11

A több év alatt kialakult szerkesztői elvek szerint szerkesztett lap tartalma a szerkesztőktől függően volt évenként színes avagy szürke. A tartalmi színvonal ingadozásának meghatározója volt a munkatársi gárda rátermettsége, hozzáértése stb. Abban a tudatban és reményben dolgoztak és munkálkodtak az önképző Társulatban és a lap körül a Kollégium diákjai, amit Gergely Károly (1837—1899) „Az önképezdéhez” című versében így fogalmazott meg: „Virágos fája egyletünknek / Majd csak gyümölcsöt is terem”.12

A Heti Közlöny verset közölt a legtöbbet. Indulásakor és még hosszú ideig olyanok voltak főiskolások a Kollégiumban, akik a „vers-csinálást” kötelező módon tanulták az oktatás középfokán. Nem az ihlet, nem a mondanivaló feszítő ereje vetette fel velük a tollat, hanem a szokás hatalma. Minden számban két-három verset találunk. A lap munkatársai szinte kivétel nélkül jelentkeztek saját, átdolgozott, fordított versekkel.13 A saját versekkel jelentkezők közül a legeredetibb egyéniség Mfiskolci] Kovács Gyula (1839—1861), Szabolcska Mihály (1862—1930) és Zsutai János (1840— 1871) volt.

Mfiskolci] Kovács Gyula (1839—1861) iskoláit szülőhelyén, Gelejen

10 TREL. II. 24. a. 12—31. HK 1860/61:1.

11 Uo. 1869/70:2.

12 Uo. 1865/66:1.

13 Balogh Ferenc, Bihari Péter, Géresi Kálmán, Békési Gábor és mások saját versekkel.

37