A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Pásti Judit: Vámospércs község felszabadulás utáni mezőgazdasága (1944_1947)
állt rendelkezésre, és legalább 300 pár ló, ökör vontatta rendes iga kellett volna a munkálatok időbeni elvégzéséhez.12 Vámospércs ipari üzemekkel való ellátottsága sem kedvező. A vizsgált években pusztán egy gőzmalomról tudunk, mely naponta 300 q terményt őrölt. Ezenkívül egy napi 25 hl üzemképességű szeszfőzde működött.13 A malomnak volt ugyan egy motorikus meghajtású vetőmagtisztítója, azonban alacsony hatásfoka miatt alkalmatlannak bizonyult a magtisztításra.14 A megye többi helységéhez hasonlóan Vámospércsen sem fejezték be 1944 végére az év végi gazdasági munkálatokat. A község megművelhető határát nem sikerült bevetni a korábban kialakult gyakorlat szerint. Kisebb területen kevesebbet vetettek. 1944-ben őszi kenyérgabonával 1300 katasztrális holdat vetettek be, az 1943. évi 2700 katasztrális holddal szemben. 15 A háború akadályozta a betakarítási munkákat és gátolta az őszi talaj- előkészítési, szántási-vetési feladatok elvégzését, ugyanakkor megnövelte a tavasszal megmunkálandó terület nagyságát. 1945 elején a beszámolók szerint kb. 800 kereszt kenyérgabona mintegy 120 q terméssel és kb. 80 hold kapás vetemény maradt betakar!tatlanul, „mely már be sem takarítható az eső és csapásolás okozta kár miatt”.16 A tavaszi mezőgazdasági termelés fellendítése, sikeres megindítása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium 1945. január 23-án rendeletet bocsátott ki. A rendelet megállapításai helyesek, reálisak, az adott viszonyok ismeretéből kiindulva irányelvei jónak bizonyultak. Alapgondolata: a termelés kötelező, „aki tehát földjét akár hanyagságból, akár rosszindulatból meg nem műveli, annak birtokát közmunka igénybevételével kell megművelni. Ebben az esetben a termést a község/város közélelmezési alapja javára kell fordítani”.17 A rendelet mozgósított a tavaszi munkák sikeres elvégzése érdekében, kijelölte a soron következő feladatokat: a termelési bizottságok megszervezését, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő termelési és munkaterv elkészítését, koncentrálva a rendelkezésre álló eszközök, vetőmagvak, igaerő lehető legteljesebb kihasználására. Az erők koncentrálására szükség volt. Az 1945-ben meginduló új gazdasági év nehezebb körülmények között a küszöbön állt. Fennt már szóltunk a megfogyatkozott igaerőről. A jelentések, beszámolók kitérnek arra is, hogy igencsak megcsappant a vetőmagkészlet is. Nincs a községben búza, rozs, árpa, zab, borsó, bükköny, répa, lóhere, lucerna és olajosmag. Van ugyan némi vetőmag kukoricából és burgonyából, de ez nem fedezi a teljes szükségletet.18 Egy, az 1945. év elejéről készült kimutatás szemlélteti azt a feladatot, amely 12 Uo. 49/1945. 13 Uo. 1318/1945. 14 Uo. 1603/1945. 15 Uo. 49/1945. 16 HBmL. XXI. 104/b. — 29/1945. Az alispán részére 1945. január 19-én készült helyzetjelentés. 17 HBmL. IX. 265/b. — 41/1945. A rendelet száma: 30.300/1945. FM. szám. 18' HBmL XXII. 502. — 49/1945. Most a Földművelésügyi Minisztérium I. sz. kérdőívére adott válaszokra hivatkozunk. A kérdőív többek között információt kér a vetőmagkészletről is. 150 q tavaszi búza, 300 q tavaszi rozs, 200 q árpa, 80 q zab, 50 q bükköny, 15 q borsó, 150 q tengeri, 2200 q burgonya, 10 q répa, 10 q lóhere, 10 q lucerna, 10 q kender és 3 q főzelék, zöldség vetőmag szükséges. 157
