A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Tóth Pál Péter: A debreceni egyetemi hallgatók mozgalmai, ideológiai-politikai nézeteinek alakulása (1930-1936)
a demokratikus földbirtokreform szükségességét kell hirdetnünk, és létre kell hoznunk a legszélesebb körű összefogást a fasizmus helyi jelenségével szemben”.22 A felvázolt új irányvonalat — mint Zöld Sándor írta — a debreceni csoport általában nem fogadta el, azaz a pártsejt a Komintern határozata ellenére sem tudott megszabadulni korábbi gyakorlatától. Zöld Sándor ekkor megszakította kapcsolatát a széles alapokon nyugvó antifasiszta egységfront szükségességét fel nem ismerő debreceni pártsejttel s Vajda Benő évfolyamtársával ilyen irányú munkába kezdett az egyetemen. 1936. januárjában a KMP válsága elmélyült. Ez azzal függött össze, hogy a Komintern VII. kongresszusát követően a párt politikájában bekövetkezett változások nem voltak elég átfogók és mélyek ahhoz, hogy taktikája megfelelt volna a kialakult új bel- és külpolitikai helyzetnek. Ezt tükrözte a Komintern Végrehajtó Bizottságának májusi határozata, amely feloszlatta a KMP Központi Bizottságát, mivel az „ ... a Komintern VII. kongresszusának határozatainak ellenére sem hajtotta végre a párt egész politikájának régóta esedékes alapos felülvizsgálatát”.23 Zöld Sándor és „baráti” köre ebben a helyzetben készült az 1936. március 26—28. között az egyetem aulájában megrendezett második Debreceni Diétára. A visszaemlékezésekből, így Veres Péteréből is24 — a Diétával összefüggésben Rajniss Ferenc — „A zsidóság szerepe Magyarországon” c. előadása és Veres Péter Rajniss előadásához kapcsolódó hozzászólása emelkedik ki. Anélkül, hogy kisebbítenénk ennek a vitának a jelentőségét megállapíthatjuk, hogy a Diéta legfontosabb témája nem ez volt. Véleményünk szerint a Diéta munkájából két problémakör emelkedik ki; az egyik a munkásosztály és a parasztság helyzetéhez, a másik az ország kül- és belpolitikai orientációjához kapcsolódott.25 A munkásság helyzetével Hilscher Rezső foglalkozott, aki előadásában adatokkal bizonyította a munkanélküliség pusztító hatását és ismertette a szociálpolitika szörnyű hiányosságait. A Gömbös-féle korporációs elképzeléssel szemben a szakszervezetek fenntartása mellett foglalt állást, mert — mint kifejtette — a szakszervezetek mellett nincs más tömegszervezet, amely a munkásság érdekeit megvédheti. E kérdéskör második részében a parasztság helyzetével foglalkoztak. Ebben a témában Kovács Imre és Kerék Mihály tartott előadást. Kovács előadása megmutatta, hogy „a sokat emlegetett hárommillió magyar koldus sorsa érdekli leginkább” az egyetemi ifjúságot.2“ Az előadó statisztikai adatok tömegével bizonyította, hogy az agrárproletariátus reménytelen helyzetének a nagybirtok az oka, s a megoldás útja az azonnali és radikális földreform. Kerék Mihály pedig azt fejtette ki, hogy az agrámincstelenek helyzetének megváltoztatása maga után vonja a magántulajdonról vallott felfogás revízióját is.27 Ezek az előadások — melyek a Diéta zárónapján, március 28-án hangzottak el — a hozzájuk kapcsolódó spontán és a Zöld Sándorék által szervezett felszólalások olyan hangulatot teremtettek, melynek következtében teljesen természetesnek tűnt Zöld Sándor eredeti terv 22 Uo. 1. old. 23 Magyarország története 8. kötet. Bp. 1976. 718. old. 24 Pl. A. H-v-171, Veres Péter visszaemlékezése. 25 Debreceni Független Újság, 1936. március 25., 3. old. Honfoglalás, 1936. április hó, III. évf. 2. sz. 26 Szocializmus, 1936. április, 181. old. 27 Lásd Népszava, 1936. április 3., 3. ill. Várospolitikai Szemle, 1936. április, 8. old. 149
