A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Tóth Pál Péter: A debreceni egyetemi hallgatók mozgalmai, ideológiai-politikai nézeteinek alakulása (1930-1936)
meken és a főiskolákon. A 20-as évek végén, a 30-as évek elején Debrecenben a kommunista egyetemi hallgatók tevékenységüket nem az egyetemen, hanem a magántisztviselők debreceni csoportjában fejtették ki.17 Ez az egyetemistákat is magába foglaló illegális csoport mereven elzárkózott az egyetemi hallgatók körében végzett legális tevékenységtől, misztifikálták a bajtársi sapka jelentőségét és az egyetemi ifjúságot alkalmatlannak tartották a baloldali gondolatok befogadására.18 A kialakult helyzethez természetesen az is hozzájárult, hogy marginális helyzetű egyetemisták tartoztak a csoporthoz, akik a felszított antiszemita hangulatban nem gondoltak hallgatótársaik bevonására.19 A helyzet lassú megváltozását 1932. őszétől számíthatjuk, amikor Zöld Sándor az orvostudományi kar hallgatója lett. Zöld Sándort Kállai Gyula vonta be a mozgalomba, s amikor Kállai Rajktól azt a feladatot kapta, hogy a debreceni egyetem hallgatói között illegális munkára alkalmas fiatalokat keressen Zöld Sándorhoz fordult.20 Zöld nem sokkal a tanév megkezdését követően kapcsolatba került az MSZDP debreceni ellenzékével és a magán- tisztviselők debreceni csoportja körül gyülekező baloldali, kommunista szimpatizáns fiatalokkal. A pártmunka taktikai kérdéseiben Zöld Sándor felfogása Kállai Gyula hatására — eltért az illegális csoport által követett úttól. Ö ugyanis kezdettől fogva fontosnak tartotta az egyetemen végzett legális munkát, melynek legtermészetesebb kerete a Turul volt. Zöld Sándort azonban az 1933—34. tanév eseményei meggondolásra késztették. Ennek következtében kapcsolatai fokozatosan a magántisztviselők csoportja mellett tömörülő baloldali fiatalokra, illetve az illegális kommunista csoportra szűkültek le. Az a csoport pedig, amelyhez Zöld Sándor és Vajda Benő is tartozott, a politikai élet napi valóságától elzárt, szektás, egymást agitáló tevékenységet folytatott. A magyar valóság olyan fontos problémái, mint a földkérdés, vagy a fokozódó német veszedelem, a fasizmus természetének megvitatása kívül maradt látókörükön. Lényeges változás a debreceni kommunista sejt életében a Komintern VII. kongresszusa után következett be. 1935. szeptember első felében ugyanis mozgalmi túrán vettek részt a debreceni kommunisták. Nagyobb nyilvánosság előtt ekkor lépett fel először Kállai Gyula.21 Kállai saját tapasztalatai, valamint a Komintern határozatának még igen hiányos ismerete alapján fejtette ki álláspontját a magyar párt helyzetéről és egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a fasizmussal szemben szükség van egy széles alapú tömörülés létrehozására. Kállai Gyula — Zöld Sándor visszaemlékezése szerint — referátumában „megállapította, hogy azok a módszerek, amelyeket eddig alkalmaztunk, szektariánus módszerek és a debreceni csoportnak a Szociáldemokrata Párton belül kifejtett tevékenységén kívül ki kell terjesztenie a működést a munkásság és az értelmiség felé, a parasztság felé, 17 Párttörténeti Intézet (továbbiakban Pl) 500 f. 2/o. 534. ö. e. 18 Farkas László interjúja, 47. old., Dr. Vajda Benő szóbeli közlése. 19 Az eddigi ismereteink alapján a debreceni egyetemen a KMP feloszlását megelőzően az illegális kommunista pártnak Túrái Lichtig László, Sámuel (Puskás) Jenő, Willheim (Soltész) György, Zöld Sándor és Vajda Benő voltak tagjai. 20 Szűcs Ernő—Sárközi István: Egy kiváló kommunista életútja. Zöld Sándor 1913— 1951. (Szerk.: Serflek István) Berettyóújfalu, 1976., 8. old. 21 Kállai Gyula, Farkas László, dr. Vajda Benő szóbeli közlése Pl. H-z-21., Zöld Sándor visszaemlékezése. 148
