A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918

A kamara az 1910-es évek elején többször kifejtette a vásárokkal kapcsolatos álláspontját. Szerinte a vásárok kárt okoznak az iparnak, mivel az iparosok a vásározással munkaidejüket vesztik el, sokszor veszteséggel adják el áruikat, s végül a helyi ipar fejlődését is akadályozza a sok idegen versenytárs. Az állatvásárokat a kamara hasznosnak tartotta a lakosság élelmezése szempontjából. Ugyanakkor elfogult a parasztsággal szemben, mert az a véleménye, hogy az állattenyésztőket a vásározás nem vonja el a termelőmunkától, az állatok szállítása könnyű, tehát nem kell olcsón eladni az állatokat. A kamara több esetben is ellenzi az új országos kirakodó vásárok engedélyezését.26 Rá kell mutatni arra, hogy a néprajzi irodalom a vásárok nagy jelentőségét emelte ki a nép életében. Még a fejlett tőkés rendszerben is megmaradt a vásárok jelentősége, sőt nagy vásári és piaci érdekeltségek alakultak ki. A századfordulón vásáraink még virágkorukat élték, bár egyes esetekben a hanyatlás jelei is mutatkoztak. A vásár rangját területe és vonzási körzete határozta meg. A vásárok a termékcserének igen jól szervezett alkalmai voltak. A vasúthálózat kiépülése után az üzleti kereskedelem fellendült, s ez nem kedvezett a vásároknak, ezért lassanként hanyatlásnak indultak, különösen az iparcikk-vásárok. A vásárok inkább a kisebb települések számára voltak jelentősek, melyekben még nem fejlődött ki a sokrétű helyi ipar és kereskedelem. E helységekben a falu és város termékeinek a cseréje a vásárokon történt.27

A kamara több esetben felemelte szavát a munkanélküliség ellen. 1913—1914 folyamán Debrecenben nagy munkanélküliség volt az általános válság következtében. Még 1914 februárjában is úgy elemzi az előadói javaslat a helyzetet, hogy az utóbbi évek rossz termései, a Tiszántúl tőke- szegénysége, a vállalkozási bénultság miatt ezrekre nőtt a munkanélküliek száma. A debreceni munkásszervezetek tagjaik segélyezésében már kimerültek. A kamara 1913 májusában és decemberében a munkásosztály érdekében, de közérdekből is, az állami közmunkák és beruházások megindítását javasolta a munkanélküliség megszüntetése végett. Egyúttal az ipar és kereskedelem helyzetén is segítettek volna az építkezések révén. A kamara sürgős segítséget kért a kereskedelemügyi minisztertől, mert a helyzet komolysága és veszedelmessége ezt megkívánta. 1914-ben a debreceni munkásszervezetek ankétot szerveztek a munkanélküliség megszüntetése ügyében. Háromtagú bizottságot küldtek ki a szükséges intézkedések megtétele végett. A bizottság tagja az ipartestület elnöke, a munkásszervezet titkára és a kamara titkára volt. A kamara közvetítő akart lenni a munkás és a polgári társadalom között. Felterjesztést intéztek a kereskedelemügyi miniszterhez, kérve a munkanélküliség enyhítését. Erre a miniszter az állami közmunkák megindítását közölte. A kamara újabb felterjesztésben megjelölte a javasolt közmunkákat: a debreceni postapalota, a MÁV üzlet- vezetőség és a munkásbiztosító pénztár felépítését tartotta fontosnak. A bizottság ezen kívül Debrecen várostól is kérte a tervezett építkezések meg26 Uo. 120/1911., 121/1911., 252/1911., 81/1913. sz.

27 Dankó Imre: Tiszántúli vásárok — piacok. In: Vásártörténet — Hídivásár. (Szerk.: Szőllősi Gyula) Db. 1976. 19., 21., 22. old.

Béres András: A hortobágyi hídi vásár néprajza. In: Vásártörténet — Hídivásár. i. m. 215., 216., 219. old.

140