A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918
ború folyamán mellőzték, s a jövőben a nagyrészt munkanélküli szövetkezeteket és csoportokat munkához kell segíteni. Űj szövetkezetek is alakulnának, s a háború utáni igényekkel is számolva, a szövetkezeti eszme nagy szociális gondolatát is szolgálnák. A kamara programja a gyakorlatban is megvalósítható. A kamara megszervezte a debreceni, szatmári, nyíregyházi és szolnoki szabóipari szövetkezeteket, melyek a konfekcióval a háború óta rendszeresen foglalkoztak. Megalakulóban voltak a rendezett tanácsú városokban szervezendő alkalmi csoportok, melyek a népruházati ellátásban jelentős szerepet kapnak. A felterjesztést megtárgyalva a közgyűlés elismerte a kamara szociális érzékről tanúskodó, közérdekű tevékenységét.21 A monopolkapitalizmus időszakában kialakult és egyre nagyobb hatalomra szert tevő kartellek ellen az iparosok az 1910-es évek elején igen gyakran panaszkodtak a debreceni kamarának. Különösen a vas-, bőr- és fakartell tevékenységét bírálták, hogy túlzott áremelést hajtottak végre, mellyel a kisiparosok tönkremenését idézték elő. Az iparosok erőteljes intézkedéseket követeltek az 1913. október 8-i közgyűlésen a kartellek ellen; pl. javasolták, hogy az állam lépjen ki üzemeivel a kar téliekből. Egy másik javaslat a bőrvámok leszállítását vetette fel és a kartellben levő bőrgyárak állami szubvencióinak megvonását sürgette. A kamara alelnöke és a másodtitkár azonban azt javasolta, hogy célszerűbb lépésben haladni, később tárgyalják meg részletesen az ügyet. A közgyűlés így elfogadta az előadói javaslatot, mely szerint a kartellekkel szemben a kereskedők és iparosok érdekeinek védelme céljából törvényes szabályozás szükséges. A törvény előkészítő munkáinak megkezdését kérték és a törvénytervezetről a kamarák véleményének a megkérdezését és kívánságaik figyelembevételét.22 A budapesti Asztalos Ipartestület a fakartell áremelései ellen készített emlékiratát küldte meg a debreceni kamarának, melyben a faanyag árának állami megállapítását kérte, s azt, hogy az iparosok az állami faraktárakból vásárolhassanak. A fakereskedők ugyanis a jó minőségű fát exportálták, a magyar faiparnak silány faanyag jutott, s emiatt az ipar versenyképessége csökkent. Ugyancsak az 1913 októberi közgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy a jó minőségű fa exportját szüntessék meg és a faanyagot az iparosok kapják. Ellenkező esetben a faexport miatt külföldről kell behozni I. osztályú fát. A kamara támogatta a faiparosok mozgalmát.23 24 25 1914 februárjában a bőriparosok érdekeinek a védelmében ismét kifejezte, hogy a kartellekkel szemben törvényes szabályozás szükséges.21 A debreceni ipartestület a városi házi üzemek létesítése ellen tett panaszt és a kamara véleményét kérte. Egyes városok a főváros mintájára ipari szükségleteiket a házi üzemeikből szerzik be, ezzel sok iparost tönkretesznek. A kamarai elnökség szerint az iparosok panasza jogos. A közgyűlés 1914. május 27-i határozatában azonban rámutatott arra, hogy szociális szempontból a hatósági üzemek jogosultak, széles néprétegek élelmezési, közegészségügyi ellátása céljából, vagy a fűtés, világítás, közforgalom biztosítása érdekében. A közüzemek a magánvállalatokkal szemben árszabályozó hatást is gyakoroltak.23 21 Uo. 24/1918. sz. 22 Uo. 36/1913. sz. 23 Uo. 50/1913. sz. 24 Uo. 56/1914. sz. 25 Uo. 187/1914. sz. 139
