A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Bajkó Mátyás: Adalékok a tiszántúl iskolakultúra felvilágosodáskori történetéhez
tükrözik a XVIII. század végén meghonosodott osztályelnevezések is: „ábé- cések” (kezdők), „katekizálók” (félzsoltárosok), „bibliások”, amelyek ugyanakkor — az iskolafenntartók és nevelők világi volta ellenére is — összehasonlíthatatlanul valláscentrikusabbak mint akár a református kollégium, Wakár a piarista gimnázium megfelelő klasszisainak az ismeretkörei. A debreceni utcai lányiskolák mintájára a tiszántúli mezővárosok, mindenekelőtt a hajdúvárosok alapítanak a leánygyermekeik részére hasonló jellegű tanintézeteket. Hajdúnánáson 1765-től tudunk a leányiskola rendszeres működéséről, mely már időnkint korábban is működhetett, ugyanis a korabeli források arról tudósítanak, hogy a helye megváltozott. 1784-ben már két leányiskolában folyik Nánáson a tanítás, egyik a Csiha- féle, a másik pedig a Pongor-féle telken, egy-egy leánytanító közreműködésével.25 Hajdúszoboszlón még korábbról, 1737-ből van tudomásunk leányiskoláról, ahol a század közepén működő Szabó Mihály leánytanító nevét is ismerjük.26 Kisújszállás, Mezőtúr, Karcag, Békés, Sarkad ugyancsak szerveznek leányiskolákat a század második felében, amelyekben az ábécések és az olvasók osztályán kívül zsoltárosak és bibliások klasszisairól is tudunk.27 A felvilágosodás kibontakozásának tiszántúli méretekre kiható dokumentuma a debreceni kollégium által 1770-ben kibocsátott Methodus. Ez a dokumentum elsősorban módszertani jellegénél fogva hozott új szellemet a klasszisok tanulmányi munkájába. Az első Ratio Educationis utáni időben azonban oktatáspolitikai szempontból is megnő a jelentősége. Mivel a Methodus módszertani és oktatáspolitikai jelentőségét a felvilágosodás iskolakultúrája kapcsán más helyen bemutattuk28, itt nem szükséges részletesebben szólni róla. c) A felvilágosodás kései szakasza Debrecenben és tiszántúli viszonylatban egyaránt a XVIII. század végére és a XIX. század elejére esik. Ennek a korszaknak az iskolakultúrája mind az oktatás tartalmában, mind a nevelés szellemiségében kevésbé mozgalmas mint az előző időszak. S ami a leglényegesebb: a felvilágosodás kései periódusa kevésbé progresszív mint a kibontakozás ideje. Megmutatkozik ez a korszak legnagyobb tanár- egyéniségének, Budai Ézsaiásnak a munkásságán, egész elméleti és gyakorlati tevékenységén. Az előző korszakok kimagasló képviselőivel, Maró- thival és Hatvanival szemben ő a kompromisszumok híve, a mérsékelten történő haladás pedagógus alakja. Budai Ézsaiás (1776—1841) mint kollégiumi professzor, majd szuperintendens egyaránt nagy szerepet játszott ebben az időszakban a tiszántúli iskolakultúra történetében. Egyházi kapcsolata, tudományos tekintélye révén befolyást gyakorolt távolabbi protestáns iskolaközpontok (Sárospatak, Kecskemét, Pápa) szellemi arculatára, tanterveire. Történelmi tárgyú tankönyvei nemcsak a protestáns iskolákban, hanem más felekezetek tanintézeteiben, aulikus szellemüknél fogva egyes királyi gimnáziumokban is hasz25 Bajkó Mátyás: Egyházszervezet és iskolarendszer. In: Hajdúnánás története. (Szerk.: Rácz István) Hajdúnánás, 1973. 338. old. 26 Bajkó Mátyás: Hajdúszoboszló művelődéstörténete. In: Hajdúszoboszló monográfiája. (Szerk.: Dankó Imre) Hajdúszoboszló, 1975. 478. old. 27 Bajkó Mátyás: A művelődésügy áttekintése. In: Tanulmányok Sarkad múltjáról. (Szerk.: Komoróczy György) Sarkad, 1971. 364. old. 28 Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk... i. m. 78—79. old. 13
