A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Bíró Lajos: Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben 1945-1949
tói egyelőre anyagi támogatást nem kérünk. Erre megvárjuk az alkalmas idő érkezését.”17 Volt tehát lelkesedés és tenni akarás, volt egy széleskörű visszhangot kiváltó terv: „.. .mely ha sikerül, akkor egy óriási dolgot végezhetünk a magyar művészet terén”18 — vélekedett Koszta József, és úgyszintén Medgyessy Ferenc is: „.. .ha ez felvirágzik valaha, még megérjük, hogy megtöri a hagyományos részvétlenséget és mozdulatlanságot.”19 Ha ez felvirágzik? Medgyessy is tisztán látta, és erre utalt kérdőjeles mondatában, hogy a debreceni művésztelep terve a háború után rombadőlt ország rossz gazdasági helyzetének csillagzata alatt született meg. így írt Sőreginek: „Tudom, nagy fába vágtad a fejszét, de meg kellett indítani ezt a dolgot végre — igaz, hogy a legsúlyosabb időben. Máskor, régebben sokkal könnyebben ment volna, mint most. De mégse maradjon Debrecen ennyire vissza, ahogy mosi áll, mit az is mutat, hogy művészei vagy elsenyvednek, vagy elszöknek, mivel nem állják a rájuk váró csendes halált. Talán majd jön új generáció.”20 Valóban, 22 évvel később épült fel a művésztelep — Sőregi elgondolása szerinti — első etapja, mégis „.. .lehetetlen megindultság nélkül emlékezni erre a tervre, amely mintha egyszerre sietősen szándékozott volna pótolni és jóvá tenni minden mulasztást. Magán viselte a magyar demokrácia indulásának gyönyörű lendületét, nagyvonalúságát, odaadását a szellemi értékek iránt.. ,”21 A felfokozott ritmus és ügyelem nem volt hosszú életű, és miután a kormányszervek Budapestre költöztek — a támogatás is kisebb lett —, a kezdeti lendület lelohadt és az érdeklődés is megcsappant. „Debrecen a magyar vidéki városok között a háború által a legjobban sújtott város — olvashatjuk egy jelentésben — és az elpusztult ingóságainak pótlásán fáradozó társadalom kulturális érdeklődését nehéz felrázni.”22 Egy másik korabeli dokumentum szerint is „... Debrecen nagyon nehéz területnek bizonyult. Az erősen bombasérült városban a kulturális élet megteremtésével sok baj volt. Helyiség- és áramhiány, fűtési nehézségek ... mindezek ellenére is minden vonalon megindult a munka.”23 A kulturális szervezetek közül változatlanul kiemelkedik az Ady Társaság munkája. 1945 decemberében a Város Népművelési Hivatala összefoglaló jelentésében a következőképpen jellemzi a társaság éves tevékenységét: „Meg akarja szüntetni a debreceni értelmiség közönyét, életet, mozgást akar belevinni a tespedésbe ... öntudatra akarja vezetni a félrevezetet- teket és az alvókat ... s reméli ... az ismeretekre való szomjas áhítozás divat lesz végre Debrecenben.”24 De alig pár hónap múlva maga a társaság is keserűen állítja szembe egymással a felszabadulás után közvetlenül elért szép eredményeket a nem törődéssel, a szegénységgel és a szegényességgel. „A társaság ... legszebb kezdeményeit is elsorvadással fenyegeti az anyagi eszközök hiánya — panaszolják a Vallás- és Közoktatásügyi miniszternek. Vitázó kört alakított a magyar újjáalakulás szellemi vonatkozású kérdéseiről, 17 Polgármesterhez írt levél. 38/1946. DDMA. 18 Koszta József levele Sőregi Jánosnak. 1946. október 20. DDMA. 19 Medgyessy Ferenc válasza Sőregi János levelére. 38/1946. DDMA. 20 Uo. 21 Székelyhídi Ágoston: Debrecen Képzőművészete 1945—1965. Alföld, 1965. 4. sz. 131. old. 22 Menyhárt József jelentése a Magyar Képzőművészek Szabadszervezete Központjának. 1946. október 22. DDMA. 23. „Szabadművelődés” — A Szabadművelődési Évkönyv számára készült cikk. 1947. június 21. HBmL. 24. Debrecen thj. város Népművelési Hivatalának jelentése a VKM-nek. 64/1945. sz. HBmL. 78
