A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Bíró Lajos: Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben 1945-1949

kavargó, majdnem álomszerű volt, hogy meg sem próbálkozom teljesebb leírá­sával.”6 A kulturális szervezetek közül a legjelentősebb mozgósító erő az Ady Társaság volt. Magabiztosan vállalta a demokratikus társadalmi és szellemi átalakulás összefogásának hirdetését. S tehette ezt, mert „a felszabadulásig az egyetlen irodalmi és művészeti egyesülése volt az országnak, amely minden hivatalos támogatás nélkül, de annál több hivatalos rosszakarattal, sőt ül­döztetéssel dacolva küzdött az irodalom és művészet szabadságáért...”7. „Ha most száz éven belül másodszor teszi fővárossá Debrecent az országos balsors, társaságunk egy kissé előkészítette ezt — írja büszkén Juhász Géza; — úgy vonzódtak ide elsőrangú alkotóink, mint manapság a kormány köré a tett emberei.”8 „Kifelé becsületet szerzett városunknak, itthon pedig az egyetlen táborhely volt, ahol a munkás és haladó értelmiség közösen eddzhette magát a demokratikus átalakulás harcaira.”9 A társaság egyben öntudattal vállalta a háborús időkben itthon működő antifasiszta magatartást tanúsító tagsága tár­sadalmi igényének közvetítését is: „Úgy érezzük, legnemesebb hagyományait követi Debrecen, ha a jövőben rendszeresen támogatja munkánkat. Az a meg­győződésünk, szükség van a jó törekvések kiemelésére, megbecsülésére.. .”10 11 A társaság régi vezetősége kevés kivétellel, tagsága jelentős részben együtt volt. Tagjai közül sokan elsőként jutottak állami és társadalmi funkcióba, és kez­deményezőként jelen vannak minden újat indító kulturális mozgalomban és szervezkedésben. Funkciójuk révén sokszorozzák a társaság működésének hatékonyságát. Szükség is volt erre, mert „...nagy erőpróba előtt állottak, hisz felelősséggel kellett helytállniuk az ország új, itt kibontakozó kulturális, irodalmi, művészeti életéért, a fővárossá nőtt Debrecenben. Jelen kellett lenniük a sajtó, a közoktatás megindításánál, a színház újjászervezésében...”11, és egyáltalán „.. .irányt mutatni művészi és tudományos téren.. ,”12 egyaránt. III. Az Ady Társaság képzőművészei eredeti eszményeiken nem változtattak és nem hirdettek meg egyedül üdvözítőnek semmiféle tézist. A társaság művé­szetszemlélete és gyakorlata közötti összefüggések azt mutatják, hogy a művé­szek és a szervezet gyorsabban tudtak megfelelni a felszabadulás utáni társa­dalmi-közművelődési szükségleteknek, mint a változás hozta művészetelmélet és művészi eszmény még ki nem alakult, legfeljebb sejtett követelményeinek. A képzőművészeti osztály munkaterve, melyet az 1945. május 8-i közgyűlés tárgyal, a művészeti ismeretterjesztés szinte minden lehetőséget megragadó aktivitásnak a megfogalmazása, amely annak az alapvető törekvésnek volt a része, hogy a művészetnek közönsége legyen, már akkor is, amikor múzeumaink többségében — a Déri Múzeumban is — a kiállíthatóság elemi feltételeiért 6 Kardos László: Hármaskönyv. Bp., 1978. Szépirodalmi, 392. old. 7 A debreceni Ady Társaság levele a Vallás- és Közoktatási Miniszter Úrnak. 1946. február 21. DDMIGY. 8 Juhász Géza: Ady nevével. Magyarok, 1945. 1. sz. 1—4. old. 9 A debreceni Ady Társaság levele Debrecen polgármesteréhez. 1945. május 29. DDMIGY. 10 Uo. 11 Kiss Tamás: Irodalmi élet Debrecenben az Alföld c. folyóirat megindulásáig. Alföld, 1965. 4. sz. 68. old. 12 Lásd: 9. sz jegyzet. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom