A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Bíró Lajos: Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben 1945-1949
KÉPZŐM ŰVÉSZTI SZERVEZKEDÉS DEBRECENBEN 1945—1949 Bíró Lajos A felszabadulásig Debrecen képzőművészeit két egyesület tömörítette: az 1901-ben alakult Debreceni Műpártoló Egyesület — (1937-től Képzőművészek és Műpártolók Egyesülete) — és az 1927-ben létrejött Ady Társaság képző- művészeti osztálya. Ez utóbbit a Műpártoló Egyesületből kilépett művészek, Berki Irma, Holló László, Pál Nagy Zsigmond, Senyei Oláh István, Toroczkai Oszvald festőművészek és Gáborjáni Szabó Kálmán grafikus- és festőművész alakították meg. Kilépésüket — amellyel megbontották a debreceni képzőművészek között pont ebben az időben kialakult „egységet” — Menyhárt József így indokolja 1960-ban írt tanulmányában: a húszas évek végén „.. .az ország képzőművészeti életében javában folyik a különböző képzőművészeti irányok küzdelme... A műalkotások megítélésénél az alakító, formáló modernség főleg a mérce. Debrecen képzőművészeinél is megindul az erjedési folyamat, a modern kifejezési formák felé való fordulás. A modern képzőművészek kezdtek eltávolodni azoktól, akik többé-kevésbé megmaradtak a természetelvű szemlélet alapján és az 1927. június 19-én megalakult debreceni Ady Társaság képzőművészeti osztályába tömörültek.”1 A Műpártoló Egyesületben a következő művészek maradtak: Balezer György, Bánszky Tamás, Csűrös Béla, Dienes János, ifj. Kovács János, Nagy Ferenc, Nagy Sándor János, Dobi Oláh István és Toroczkai Oszvald, aki pár hét után, még 1927-ben visszalépett a Műpártoló Egyesületbe. A későbbi évek folyamán lett tag: Balla László, Katona Gyula, Kampier Kálmán, Maghy Zoltán, Menyhárt József, Némethy László, Tőkés Sándor és Vincze István. Az Ady Társaság képzőművészeti osztálya kis létszámú volt, és bár idővel gyarapodott — előbb Medgyessy Ferenc szobrászművész és Vadász Endre grafikus- és festőművész, majd a harmincas években Káplár Miklós, Félegyházi László festőművészek és Smurák József iparművész személyében —, de sohasem volt olyan népes, mint a Műpártoló Egyesület. Az osztály művészei stílusbeliségét sokfajtaság jellemezte, nem képviseltek egységes irányt. Megtalálható volt itt a hagyományőrzés, de ráfigyeltek a század törekvéseire is, ugyanazokat az ösztönzőket érzékelték, melyek új utakra terelték az európai képzőművészetet. Fellépésük új hangot hozott a debreceni képzőművészeti életbe, kulturáltabbat, igényesebbet, színvonalasabbat a réginél. Debrecenben ez az első képzőművészeti csoportosulás, mely mint egyesületi közösség lépett fel a provinciális akadémizmussal szemben, s fellé1 Menyhárt József: Emlékezés Toroczkai Oszvaldra. In: DMÉ 1958—59.,1960. 167—178. old. 73
