A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben
lásait, mindenekelőtt a kormánypárt és a negyvennyolcasok véleményét. Az országgyűlés padsoraiban a megyerendezést tárgyaló törvénytervezet vitájakor a pártok éles összetűzésére került sor, s így volt ez a leendő megye területén, s nemkülönben Debrecen városában.3 Az ellentétek a megye szervezésekor és utána is éltek, hatottak, bár mint később látni fogjuk, módosult formában. A Debreczeni Ellenőr, a helyi szabadelvűek lapja, amely korábban az új megye megteremtésének legfőbb harcosa volt, természetesen derűlátó hangvételt ütött meg; „bízunk Hajdú megye jövő felvirágzásában, s az egymás iránt érzett barátság, testvériség megszilárdulásában”.4 A negyvennyolcasok lapja, a Deb- reczen, amely korábban meglehetősen kényelmetlen helyzetbe került saját pártja területrendezést ellenző álláspontja és városuk érdekének összeütközése következtében, s ezért annak idején két vármegye — Hajdú és Debrecen — egyébként teljesen életképtelen ötletével hozakodott elő, érthetően tartózkodó álláspontra helyezkedett. A lap a megye megalakulását tényszerűen regisztrálta ugyan, de megjegyzést hozzá nem fűzött.5 Maga az új főispán azonban székfoglaló beszédében kendőzetlenül tárta fel a nehézségeket, gondokat; „a rendezés..., az aránytalan elemekből alkotandó gép összeállítása, annak a kitűzött munka jól végzésére alkalmassá tétele oly feladatot képez, melynek megoldásához tehetségem parányiságát s hajlott korommal együtt járó gyengeségemet jól ismerve, önmagámtól alig mertem volna vállalkozni.” Erre csak a „kegyelmes királyi parancs”, s a belügyminiszter óhaja vett rá - mondotta. Nyilván őszintén gondolhatta, amikor látta, hogy „tagadhatatlanul fontos és nehézkes munka vár reánk”, de ezen az úton nem lehet megrettenni, s azt kell elérni, hogy a törvényes intézkedések végrehajtásával az új megye hazánk „nemcsak legmagyarabb mintaszerű megyéje, de egyik legerősebb bástyája is” legyen.6 Az 1876: XXXIII. te. — amelynek értelmében az új Hajdú megye is megalakult — egy hosszabb fejlődési folyamat eredménye volt, s részét képezte a modern polgári magyar állam megteremtésének.7 Az 1870: XLII. te. ugyan az ország különböző közigazgatási egységeinek szerkezetét — csekély kivételtől eltekintve — egységes vármegyei rend szerint szervezte újjá, a feltűnően nagy területi aránytalanságok, amelyek a lélekszám és az adófizető-képesség aránytalanságaival is párosultak, az egyes törvényhatóságok területi megszakított- sága, a földrajzi ésszerűtlenség azonban szükségessé tette a törvényhatóságok területi szabályozását is. A kérdést radikálisan megoldani kívánó első Szapáry- féle javaslat azonban 1873-ban az érintettek erős ellenállása következtében megbukott. Ezután Szapáry belügyminiszter már kikérte a törvényhatóságok véleményét is, s ezért második javaslatában már sokkal inkább tekintettel volt a történeti hagyományokra és a helyi érzékenységre. Tisza Kálmán gyakorlatilag ennek a második Szapáry-féle javaslatnak a további tompításával oldotta meg az ország új területi elrendezését, amely radikálisan új helyzetet csak Erdélyben teremtett, míg a Királyhágón inneni Magyarországon csak négy új vár3 Vö.: 1875—78. évi országgyűlési képviselőházi naplói VIII. k. pl. 10., 35., 30., 111., 204., 205., 227., 392. old. és Nyakas M.: i. m. 4 Debreczeni Ellenőr 1876. szept. 4. III. évf. 172. sz. 1. 5 Debreczen 1876. szept. 4. VIII. évf. 172. sz. 2. és szept. 5. 1. old. 6 HBmL. IV. B. 902/a. 1. 1876. szept. 4. 4. old. 7 Vö.: Jogtörténeti tanulmányok II. A dualizmus korának állam- és jogtörténeti kérdései (Szerk.: Csizmadia Andor. Társszerk.: Pecze Ferenc) Bp. 1968. 6
